JÚNIUS 14., PÉNTEK

 

Máté 5,27–32. Házasságtörés és válás

Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ‘Ne törj házasságot!’ ^{(Kiv 20,14}<fs) 28}Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már házasságot tört vele a szívében. ²⁹Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. ³⁰És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson.
³¹Azt is mondták: ‘Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet’. ^{(MTörv 24,1) 32}Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét – kivéve a paráznaság esetét –, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör.

Jézus kimondja a hatodik parancsolatot: „Ne törj házasságot.” Ez egy olyan rendelkezés volt, amely a férjet és a feleséget egyaránt arra kötelezte, hogy ne csalják meg egymást, és így megőrizzék a házastársi köteléket. Jézus nem törli el ezt a parancsolatot, de tudja, hogy a törvény külsődleges betartása önmagában nem elegendő ahhoz, hogy biztosítva legyen a házasság épsége. Szükség van a szívre, vagyis a másik iránti mély belső elkötelezettségre ahhoz, hogy szilárd és stabil családot tudjunk alkotni. A szeretetet – amely a másikhoz való elkötelezett kötődés – nem szabad kiszolgáltatni a saját múló vagy önző érzelmeinknek. A házasság esetében pedig, de nem csak ebben az esetben, a szeretet azt jelenti, hogy az életre szóló együttélés mellett döntünk. Ez a szeretet a teremtés csúcspontján jelenik meg, amikor Isten Ádám megteremtése után azt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lennie.” Megerősíti ezzel a közösség elsőbbségét a magányossággal szemben. Az a jó, ha az egész világ úgy épül fel, mint egyetlen család, a szűk családtól a népek családjáig. A szeretet, amelyet Jézus kér, döntés, hogy elkötelezzük magunkat egy olyan világ építése mellett, amely Isten szeretetének vonásait viseli magán. Nagyívű döntés ez, amely kibékíthetetlen ellentétben áll azzal az ösztönnel, hogy az ember mindenáron a saját érzéseit akarja kielégíteni. Ezért jelenti ki Jézus habozás nélkül: „…ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson.” És ugyanezt mondja a kézzel kapcsolatban is. Ha engedünk az önzésnek, az mindig aláássa a szeretetet. Az evangélium követésének megvan a maga komolysága, és nem lehetünk botláskő (vagyis botrány) a testvéreink számára az énközpontú viselkedésünkkel. Jobb egy szemet vagy egy kezet elveszíteni, ha azok botrányra adnak okot. Jézus ezekkel a túlzó képekkel arra utal, hogy az ember szakadjon el ösztöneitől, amelyeknek a gyökerei a szívben vannak.

A Szent Kereszt imádsága