A Santa
Maria in Trastevere-bazilikában a betegekért imádkoznak.
Szent
Charles de Foucauld emléknapja: „mindenki testvére” volt; 1916-ban az algériai
sivatagban ölték meg, ahol imában és testvéri közösségben élt a tuareg néppel.
Iz 4,2–6. Az Úr sarjadéka
2Az napon az Úr csemetéje fönségben és dicsőségben leszen, és a föld gyümölcse magasztos, és örömére leszen azoknak, kik Izraelből megszabadúlnak.3És leszen: Mindaz, ki Sionban meghagyatik, és megmarad Jerusalemben, szentnek fog hivatni, mindaz, ki beiratott Jerusalemben az életre.4Midőn az Úr elmossa Sion leányának undokságait, és Jerusalem vérbűnét kimossa belőle az itélet lelke által és az égő lélek által,5teremt az Úr Sion hegyének minden helyén, és a hol segítségűl hivatik, nappal felhőt, éjjel füstöt és lángoló tűzfényességet minden dicsőség fölött oltalomúl.6És ez hajlék leszen árnyékúl nappal a hőség ellen, s menedékűl és rejtekűl a szélvész és eső ellen.
A most olvasott szavak reményt adnak a háborúk
és pusztítás által megtépázott nép és város számára. A próféta abban a
„sarjadékban” egy új nép reményét látja, amely majd egész Jeruzsálemet eltölti.
Ennek tudata indítja a prófétát arra, hogy ezt a csekély maradékot, az életben
maradottak csoportját szentnek nevezze, méghozzá Istentől megáldott
sarjadéknak. Szent az, aki befogadja Isten szeretetét, aki megéli a vele való
közösséget, aki engedelmeskedik parancsolatainak, aki az ő világosságában jár.
Nehéz időkben, amikor a gonosz és a háború pusztító ereje lesújt az emberekre
és a világra, Isten nincs messze, még ha oly kevéssé tűnik is láthatónak. Az Úr
hűségre kötelezte magát e „kicsiny maradék” iránt: kísérni és oltalmazni fogja
mindenkor. Az a sarjadék pedig „ékes lesz és dicsőséges” – írja a próféta;
terebélyes fává fejlődik, mely jó gyümölcsöket terem mindenki számára. Izajás
próféciája, melyet az adventi idő kezdetén hallgatunk, a mi kérő imádságunkká
válik, hogy az Úr maradjon mellettünk és szabadítson meg bennünket a gonosztól.
Az Úr „lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér
bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével”, és mindenkit megvédelmez. Isten
irgalma békét „sarjaszt” mindenütt, még a száraz és letarolt földön is. Az „Úr
dicsősége”, vagyis az isteni irgalom éjjel-nappal kísér bennünket. Az Úr az,
aki a történelem folyamán végig kitart a népe mellett, ahogyan azt Mózesnek
kijelentette az égő csipkebokorban: „Én vagyok, aki vagyok” (Kiv 3,14), az
vagyok, aki örökké melletted van, és aki soha nem hagy el.
Imádság a betegekért
