Március 12., csütörtök

 


Jer 7,1634. A hűséget nélkülöző vallásgyakorlat

Isten szava keményen ostorozza Izrael népét, végül egyenesen arra kéri Jeremiást, hogy ne imádkozzon többé érte Te meg ne imádkozzál ezért a népért, ne könyörögj és ne járj közben értük. Ne próbálj unszolni, mert úgysem hallgatlak meg.” Miért e kemény hangnem? A próféta feladata talán nem éppen az, hogy Istennél közbenjárjon, irgalmáért és bocsánatáért esedezzen Izrael bűnei miatt? Isten vádja elsőként a bálványimádásnak és más istenek tiszteletének szól. Az Ég Királynője, az idegen istenek és a Tófet magaslata, amelyeket a próféta felsorol, mind annak a jelei, hogy Izrael elhagyta az Urat. De miért hagyta el? Isten a prófétán keresztül emlékezteti népét arra, amit az egyiptomi szolgaságtól kezdve érte tett: „…ilyen parancsot adtam nekik: Hallgassatok a szavamra, és én Istenetek leszek, ti meg az én népem lesztek; járjatok azon az úton, amelyet én jelölök ki nektek, és akkor jól megy majd sorotok. De nem fogadtak szót, és nem figyeltek rám, hanem saját gonosz szívük szándékait követték; a hátukat fordították felém, nem az arcukat.” A hitbeli élet gyökere a meghallgatás, vagy ahogy Pál apostol is világosan kijelenti: „A hit tehát hallásból fakad” (Róm 10,17). A Biblia folyamatosan erre hív, ezt ismétlik újra és újra a próféták, szinte minden alkalommal visszavezetnek minket a Jézus Krisztus Istenébe vetett hitünk forrásához – az Istenhez, aki megszabadítja azokat, akik hűségesen hallgatják szavait, és boldogsággal ajándékozza meg őket. Itt van a bűn gyökere is, amely nem csak kisebb-nagyobb mulasztásokat jelent, amelyeket olykor még el is ismerünk, hanem azt, hogy az Úr helyett csak magunkat halljuk és követjük. Ebből az engedetlenségből fakad és bontakozik ki a bűn. Jeremiás Izrael történetét Isten hatalmas és gondoskodó szeretetének fényében tekinti át, aki „folyton-folyvást küldte hozzájuk összes szolgáit”, a prófétákat, akiket azonban nem hallgattak meg. Az egész történelem Isten szavának fényében jelenik meg, hiszen a boldogság záloga, hogy ezt szeressük és hallgassuk.

Imádság az Egyházért