Iz
1,10.16–20. Hagyjunk fel a gonosz
cselekedetekkel, tanuljuk meg a jót cselekedni!
Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg.
El gonosz tetteitekkel színem elől,
ne tegyetek többé rosszat!
17 Tanuljatok meg jót tenni:
keressétek az igazságot,
segítsétek az elnyomottakat,
szolgáltassatok igazságot az árvának,
s védelmezzétek az özvegyet.
18 Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe!”
– mondja az Úr.
„Ha olyanok volnának is bűneitek,
mint a skarlát,
fehérek lesznek, mint a hó;
és ha olyan vörösek is, mint a bíbor,
olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19 Ha készséggel engedelmeskedtek,
majd a föld legjavából esztek.
20 De ha tovább is lázongtok ellenem,
kard pusztít el benneteket.”
Igen, az Úr szája mondja ezt.
Izajás a vélhetően a templom belső udvarában
szertartásra összegyűlteket szólítja meg ebben a szakaszban. A nép vezetőit
„Szodoma fejedelmei”, a gonosz embereket pedig „Gomorra népe” névvel illeti.
Ezekkel az utalásokkal juttatja kifejezésre, hogy közeleg az Isten ítélete
Jeruzsálem népe felé is. Szigorúan figyelmeztet mindenkit: „Halljátok az Úr
szavát […]! Figyelj Isten parancsára […]!” Az Úr nem általános értelmű buzdító
szavakkal fordul a néphez. A népével való kapcsolat számára nem csupán békésen
mindennapi, hidegen rituális módon valósul meg. A Sínai-hegyen kötött szövetség
felelősséggel jár mindkét fél részéről. A Szentírás lapjain az Úr többször
nyilvánvalóvá teszi, hogy nem szereti a pusztán szertartásos tiszteletet,
amiben nincsen meg az igazságosság és a szegények szeretete. A próféta nem
mulasztja el, hogy mindenkit emlékeztessen arra, mit gondol Isten: „El gonosz
tetteitekkel színem elől…!” És azonnal hozzáteszi: „ne tegyetek többé rosszat!
Tanuljatok meg jót tenni, keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat,
szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet.” Ez az Isten
tiszteletének helyes módja. Nem lehet különválasztani a liturgikus
istentiszteletet az igazságosságtól és a szegények melletti kiállástól. Az
istentiszteletnek ezek a formái elválaszthatatlanok. Aki gyakorolja ezeket,
belép a végtelen irgalomnak abba a távlatába, amely megment bármely bűntől. Az
Úr ezt mondja ugyanis: „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát,
fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok
lesznek, mint a gyapjú.” Ez az Isten szeretetének győzelme minden bűn felett,
csak engednünk kell, hogy ő átöleljen minket, engednünk kell, hogy szeressen és
tanítson bennünket: „Ha készséggel engedelmeskedtek, majd a föld legjavából
esztek.”
Imádság az Úr anyjával, Máriával
