Oz 6,1-6. Igyekezzünk megismerni az Urat
A megtérés és az Úrhoz történő visszatérés útja nem belőlünk születik, s nem is a személyes tökéletességre való törekvés eredménye. Már abban a döntésben is, hogy visszatérünk hozzá, ott van a bizonyosság, hogy az Úr az, aki megment, meggyógyít, megtart bennünket; ítélete megbocsátás és nem kárhoztatás. Ez a bizonyosság elkíséri azt, aki megbánja bűneit. Úgy tűnik, a próféta azt mutatja meg nekünk, hogy szükségünk van egy bejárandó út kijelölésére. A megbocsátás és a gyógyulás nem automatikusan megy végbe, hanem tudatos folyamat, amelynek során önvizsgálatot tartunk, döntéseket hozunk és elhagyunk bizonyos szokásokat. Azt is mondhatnánk, hogy épp ez az, amire meghívást kaptunk a nagyböjt idején. A szöveg kétnapi várakozásról szól, s arról, hogy a harmadik napon felkerekedünk és új útra lépünk. Az Egyház lelki hagyományában számos ilyen útmutatást találunk. A megtérés nem a pillanat műve, hanem egy napokon át kibontakozó, tudatosan bejárandó út. Természetesen jó érzés a változás sürgető szükségét érezni és az Úr útján járni. A próféta így fogalmaz: „Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat: biztosan eljön, mint a hajnal, megjön, mint a zápor, mint a tavaszi eső, amely öntözi a földet.” Ez azt jelenti, hogy nem habozhatunk, nem vesztegethetjük az időnket, és nem is halogathatunk tovább. Sürgető szükség van a szívünk változására, mivel az evangéliumot hirdetni kell, mert a szegények várnak ránk, mert a világnak szüksége van a remény szavaira. Ilyenkor nem az számít, hogy nem vagyunk tökéletesek, hanem hogy érezzük a küldetést, a változás sürgető voltát magunkban és a világban. Ebben az értelemben a személyes megtérésnek van egy elkerülhetetlen közösségi, társadalmi dimenziója. Nem csupán azért tér meg az ember, hogy bebiztosítsa a saját üdvösségét; azért térünk meg az Úrhoz, hogy vele együtt járjuk a világ útjait, hirdessük az evangéliumot és gyógyítsunk minden betegséget és gyengeséget. Ezt akarja az Úr. És mindent megtesz azért, hogy mindezt megértesse velünk. Ezért kérdi az Úr: „Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda?”
Előesti imádság
