Mik 7,14–15;18–20. Isten csodatettei az ő szeretetében nyilvánulnak meg
4Legeltesd botoddal népedet,örökséged nyáját,mely magányosan lakik az erdőségben,a kertek közepén.Legeljék Básánt és Gileádot,mint a hajdankor napjaiban.15Mint azon a napon, amelyen kivonultál Egyiptom földjéről,csodálatos dolgokat mutatok majd neki.16Látják majd ezt a nemzetek,és szégyent vallanak minden hatalmukkal.Kezüket szájukra teszik,és fülük megsiketül.17Nyalják majd a port, mint a kígyók,mint a föld csúszómászói;reszketve bújnak elő palotáikból,Istenünktől reszketnek, és félnek téged.18Melyik isten hasonló hozzád,aki megbocsátod a gonoszságot,és elengeded örökrészed maradékainak bűnét?Nem folytatja tovább haragját,mert az irgalmasságot szereti.19Ismét irgalmaz Ő majd nekünk;leveszi rólunk gonoszságainkat,s a tenger mélyére veti minden bűnünket.20Hűséget tanúsítasz majd Jákob iránt,irgalmasságot Ábrahám iránt,amint megesküdtél atyáinknaka hajdankor napjaiban.
Mikeás könyve a most olvasott reményteli
szavakkal zárul. A próféta úgy beszél Istenről, mint pásztorról, aki nyáját,
Izraelt vigyázza: „Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely egyedül
él az erdőben, egy gyümölcsöskertnek a közepén.” Tudja továbbá, hogy az Úr
gondot viselt rá az Egyiptomból való kivonulástól kezdve, amikor
megszabadította népét a fáraó rabszolgaságából. A próféta a pásztor képével a
figyelmes és elővigyázatos gondoskodást jeleníti meg, a nyáj egységének
megóvását, nehogy szétszaladjon, a juhok életének védelmét, akár saját élete
árán is. A pásztor képét használja fel, hiszen szeretné, ha az továbbra is népe
javára cselekedne. Két módja van annak, hogy egy ilyen isteni közbenjárás
megnyilvánuljon. Az Úr olyan pásztor, aki megbocsát: „Melyik isten olyan, mint
te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket?” Ezek a szavak a 22.
zsoltár pásztorának képét, valamint Ezekiel könyvét idézik (Ez 33). Azután
olyan pásztor is, aki továbbra is szereti népét: „Irgalmazz nekünk még ez
egyszer, tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket!” Az Úr
valóban jó pásztor, aki gondját viseli népének, kezdve a megbocsátástól. Az,
hogy az Úr megbocsát, minden másnál jobban felfedi, ki Izrael Istene és hogy
mennyire elkülönül ő az összes bálványtól. A pásztor alakját Jézus veszi majd
fel: ő maga is a juhait jól ismerő pásztorként jellemzi majd magát, aki nevén
szólítja a rábízottakat, és az akolba tereli őket. Ha pedig akad köztük egy,
amelyik eltéved, otthagyja az összes többit az akolban, hogy elmenjen azt az
egyet megkeresni. Azután bekötözi a sebet és meggyógyítja a beteget közülük (Jn
10). Kérjük az Urat, hogy képesek legyünk meghallani, amikor jó pásztorként
szól hozzánk, s hogy egyetlen nagy nyája lehessünk azáltal, hogy csak őt
követjük, és csak az ő irgalmasságából tanulva igyekszünk élni.
Előesti imádság
