Ez 47,1–9.12. A templom, az igaz élet
forrása
1Visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. 2Kivitt azután az északi kapun és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon. 3A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. 4Újra ezret mért és átvezetett a vízfolyáson, s a víz térdig ért. Megint ezret mért és átvezetett rajta, s a víz a veséig ért. 5Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. 6Akkor ezt mondta nekem: Láttad ezt, emberfia? És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához. 7Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. 8Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. 9Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér. . 12A folyó mentén, mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál.”
Ezekiel próféta könyvének ez a részlete azt a
látomást beszéli el, amelyben Jeruzsálemet és a templomot írja le. Az előző
fejezetekben a próféta ismételten elidőzött azon, hogy Izrael népe hűtlen lett
az Úr iránt. Ebben a nagyböjti időben nekünk is az a feladatunk, hogy
fölismerjük hűtlenségünket és bűneinket, mert inkább engedelmeskedtünk saját
gőgünknek, semmint Isten szavának, amit pedig nem kellett nélkülöznünk. A mai
napon ezen a látomáson keresztül meg akarja mutatni számunkra azt a helyet,
ahova elvezet minket, az álmot, melyet számunkra, a jövőnk számára tartogat.
Megnyitja szemünk előtt a templomról és Jeruzsálemről való látomását, amely
lenyűgöző: bőségben buzog elő a víz a templomból, és mindenfelé kiárad, hogy
életre keltse, amit csak megérint. A kép arra utal, hogy új idő veszi kezdetét,
amikor az új nép jóléte szorosan összekötődik az igaz élet egyetlen forrásával.
A Biblia nyelvében a folyóvíz, amely a száraz földet megöntözi és bőven termő
kertté teszi, Isten hatalmának szimbóluma, amely átalakítja az emberek szívének
terméketlenségét, hogy ne csupán Isten álmának befogadására legyenek képesek,
hanem tevékeny szolgálóivá is váljanak. János evangéliumában maga Jézus az, aki
megmutatja az igazi templomot, amiből a Szentlélek élő vízforrása buzog elő:
„…Jézus a templomban volt, és fennhangon hirdette: »Aki szomjazik, jöjjön
hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az
Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak«” (Jn 7,38). Miközben
egyre inkább közeledünk a húsvéthoz, a prófétának ez a figyelmeztetése arra int
bennünket, hogy főleg ezekben a napokban ne szakadjunk el Isten szavának
forrásától, hogy készségesebben tudjuk megérteni és befogadni a szívünkbe a
szeretetnek azt a misztériumát, amelyet ünnepelni készülünk a nagyhéten.
Azokban a napokban az élő víz folyója árad ki ránk is, hogy tápláljon minket és
gyümölcsöt hozzunk.
