Mtörv 4,1.5–9. Gyakorlatra váltani az Úr törvényeit
1És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek.
5Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. 6Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: „Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!” 7Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk? 8És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?
A Második Törvénykönyv szerzője, miután felidézett néhány eseményt Izrael pusztai vándorlásának történetéből, azt szeretné elérni, hogy a nép tudatára ébredjen, mi a hivatása a világban. Ezt azzal kezdi, hogy emlékezteti Izrael egész népét legfontosabb feladatára: az Úr szavának hallgatására. „Halld, Izrael” – szól Mózes a zsidókhoz. Ez nem egyszerű erkölcsi buzdítás. Izrael népe számára Isten hallgatása a szövetség elidegeníthetetlen része. Isten leszáll az égből, hogy beszéljen az izraelitákhoz, saját népévé tegye őket. A szövetség biztosítéka éppen ez, hogy Isten úgy döntött, mindig beszél a népéhez, mely olyan mértékben marad az ő népe, amilyen mértékben hallgatja az Urat. Isten pedig, miután megszabadította Egyiptomból, továbbra is vezeti népét jelenlétével és szavával, és győztessé teszi őt a népek között. A Második Törvénykönyvnek ez a leglényegesebb szakasza vezérfonalként kíséri végig Izrael útját, középpontjában pedig egy olyan kijelentés áll, amit Mózes kérdés formájában fogalmaz meg: „Hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?” Ám a Törvény megtartása, akkor éppúgy, mint a mi korunkban, csak úgy lehetséges, ha szabadon adott válaszként fogalmazódik meg Isten felé, aki szeretetében kiválasztott minket, és szeretné, ha hozzá kötődnénk az egész világra vonatkozó üdvözítő tervében. Ezért fontos, hogy a hívő ember mindenkor figyelemmel hallgasson és emlékezzen. A Szentírás hűséges hallgatása megszabadít minket saját magunk rabságából és a világ divatjaiból, és összeköt bennünket az Úrral és az Ő szeretetének tervével.
Imádság a szentekkel
