Bölcs
2,1a.12–22. Isten titokzatos
misztériumainak fel nem ismerése
Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak:
12 Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll,
és ellenkezik tetteinkkel,
törvényszegést vet a szemünkre,
s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.
13 Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete,
és Isten gyermekének mondja magát.
15 még az is terhes nekünk, ha látjuk őt,
mert élete másokétól különbözik,
és ösvényei egészen különösek.
16 Ő komolytalannak néz minket,
tartózkodik útjainktól, mint a szennytől,
s boldognak hirdeti az igazak végét,
és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja.
17 Lássuk tehát, igazak-e beszédei?
Tegyük próbára, mi lesz majd vele,
tudjuk meg, milyen lesz a vége!
18 Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja,
és kiragadja ellenségei kezéből.
19 Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással,
hogy megismerjük szelídségét,
és kipróbáljuk állhatatosságát!
20 Ítéljük őt gyalázatos halálra,
mert – amint mondja – oltalomban részesül!«
21 Így gondolják ők, de tévednek,
mert gonoszságuk vakká tette őket.
22 Nem ismerik Isten titkait,
nem remélik a jóság bérét,
és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.
A szentíró vádló szavakat ad a „gonoszok”
szájába az „igazak” ellen, így mutatja meg azt a gonoszságot, amely gyakran
sújtja a hívőket és teszi nehézzé életüket. A domináns kultúra azt állította,
hogy az ember a véletlen szüleménye, és hogy a végének, a halálának nincs semmi
értelme; ezért bölcs dolog az életet magunkra szánni, a saját megelégedésünket,
hasznunkat és gyarapodásunkat keresve. És el kell söpörni az útból akár
erőszakkal is mindent, ami akadályozza ezt az előrehaladást. Az „igazak”
tanúsága egyfajta élő ellenkezés ezzel az életmóddal; már puszta jelenlétük is
zavaró, szinte elviselhetetlen. A bibliai részlet lefesti a növekvő gyűlöletet
az igazakkal szemben a cselvetéstől a bántalmazásig, s végül hogy halálra
ítéljék őket, szentségtörő módon kihívást intézzenek Isten ellen. Könnyű ebben
a részben meglátni Jézus arcát: ő az igaz, aki szenved a gonosz lélektől
megszállott emberek gonoszsága miatt. Jézus mellett ott látjuk mindazon hívők
arcát, „akik üldözést szenvednek az igazságért” (Mt 5,10). Köztük hogy ne gondolnánk
a boldog Floribert Bwana Chuira, aki a korrupciót elutasítva sokak érdekét
sértette, és vált ezért „kényelmetlenné” számukra. Egy ősi keresztény szöveg, a
Diognétoszhoz írott levél, amely üldöztetés idején keletkezett, így fogalmaz:
„Ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. [...] A test gyűlöli a
lelket és küzd ellene, noha a lélek nem követ el ellene semmi
igazságtalanságot, csak akadályozza a gyönyörök élvezetében; a világ is gyűlöli
a keresztényeket, akik semmilyen igazságtalanságot nem követnek el, csak
ellenállnak gyönyöreinek.” A keresztényeket valójában azért üldözik, mert az a
feltétel nélküli szeretet, amely Jézus követéséből fakad, megakadályozza
bennük, hogy az önszeretet szabad teret kapjon. A „világ lelkének” lenni azt
jelenti, hogy számunkra egyedül ez a szeretet az élet lehelete.
A Szent Kereszt imádsága
