Boldog Omeljan Kovč (†1944) ukrán görögkatolikus pap emlékezete: a majdaneki koncentrációs táborban gyilkolták meg, mert az üldözött zsidók védelmére kelt.
Lk 1,26–38. Az angyali üdvözlet
26A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába 27egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. 28Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” 29E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. 30Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. 32Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” 34Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” 35Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. 36Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, 37mert Istennél semmi sem lehetetlen.” 38Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.
Az Egyház liturgiája ezzel a különleges ünneppel arra a napra akar emlékeztetni minket, amikor az Úr elküldte angyalát Názáretbe, hogy hírül adja Máriának: ő lesz Jézus édesanyja. Kapcsolat van a mai ünnep és a húsvét misztériuma között, amelynek ünneplésére most készülünk. Már az angyali üdvözletben is jelen van az Atya szeretete, aki annyira szereti az embereket, hogy elküldte Fiát, hogy megváltsa őket. Mondhatnánk, hogy Isten szeretetének története van, amely ebben a híradásban újrakezdődik. Isten nemcsak hogy nem felejtette el az emberiséget, hanem elküldi saját Fiát, annak a názáreti lánynak az „igenje” által. Mária fiatal lány, olyan, mint bárki más többi. És mégis, az Úr tekintete megpihent rajta, és ő lett az első, aki felajánlotta életét az Atya szeretet-tervének megvalósítására. Ezen az ünnepen, amikor az Úr szeretetének nagyságát szemléljük, mi is csodálattal gondolunk annak a galileai lánykának az „igen”-jére. Mária elfogadta az Atya meghívását, és ezután soha nem fordult el ettől a szeretettől: teljes mértékben elfogadta a meghívást, hogy egy nagyobb terv szolgálatába álljon. Nem volt ez sem könnyű, sem magától értetődő. Amikor az angyal azt mondta neki, hogy telve van kegyelemmel, Mária zavarba jött. Nem tartotta különösebben nagyra önmagát. Úgy érezte, hogy Isten előtt ő senki és semmi. Az angyal azonban megnyugtatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz […] és Jézusnak fogod elnevezni.” Nem tudhatjuk, milyen gondolatai támadtak Máriának abban a pillanatban. Mondhatott volna nemet, megmaradhatott volna addigi, nyugodt életében, de ő igennel válaszolt. Így aztán egész élete– és vele együtt az emberiség élete és történelme–átalakult.
Imádság a szentekkel
