Oz 14,2–10. A megtérés ideje
A nagyböjt idején a liturgia továbbra is arra buzdít minket, hogy térjünk vissza az Úrhoz. Ezt hangsúlyozza a Ozeás próféta könyvének most olvasott szakasza is, amely Izraelt buzdítja: „Izrael, térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el!” Ez egy igazán alkalmas idő arra, hogy visszatérjünk önmagunkhoz, és újra megértsük, milyen nagy Isten irgalma és milyen döntő jelentőségű az Ő Szava az életünkben. A Szentírás hallgatása során újra felismerjük bűneinket, és megtanuljuk, hogyan forduljunk az Úrhoz. A próféta így buzdítja a népet: „Hozzatok szavakat magatokkal, és térjetek vissza az Úrhoz!” Ezzel mintegy megmutatja, hogyan térjünk vissza: készítsünk helyet elménkben és szívünkben az Isten hozzánk intézett Szavának. A bűn ugyanis akkor kezdődik, amikor nem hallgatjuk többé Isten Szavát. Ozeás ezt megérteti az izraelitákkal, amikor a szájukra adja a Istenhez intézendő szavakat: „Asszíria nem segít rajtunk, lóra sem szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: Te vagy a mi Istenünk!” Az Istenhez való visszatérés, amit a próféta és ez az idő követel tőlünk, azt jelenti, hogy térjünk vissza az Úrhoz, és hallgassuk Őt. Ő pedig elismétli nekünk: „Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom”. Az Úr megelégedni látszik annyival is, hogy ragaszkodó szeretettel vagyunk iránta, s kitartunk mellette. Azt mondhatnánk, hogy nagyon kevés is elég ahhoz, hogy meginduljon a szíve irántunk, és barátságával töltsön el bennünket: „Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, gyökeret ereszt, mint a nyárfa. Hajtásai messze ágaznak, pompás lesz, mint az olajfa, s illatos, mint a Libanon”. Ezek a képek jól leírják, milyen nagy és erős Isten szeretete népe iránt. És ez a szeretetbőség segít megérteni féltékenységét is azzal a néppel kapcsolatban, amelyre minden szeretetét árasztja.
A Szent Kereszt imádsága
