Március 19., csütörtök

 

Szent Józsefnek, Mária jegyesének ünnepe, aki alázatosan „magához vette a gyermeket”. A muszlimoknál ezzel a nappal ér véget a ramadán böjti hónapja (íd al-fitr).

 

Mt 1,16.18–21.24. József törvényes apja lesz Jézusnak

 16Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte.18Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. 19Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. 20Míg ezen  töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! 21Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” 

24József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, 25de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.

Az Egyház ma Szent Józsefet, Mária jegyesét ünnepli. Dávid házának leszármazottjaként az a feladata, hogy Jézust Dávid családjához kösse, összefogja benne a pátriárkák alakját, akiknek álmában gyakran nyilatkoztatta ki magát Isten, és hogy bejárja a kis Jézussal az Egyiptomból való kivonulás útját egészen az ígéret földjéig, és így teljes egészében beillessze Izrael történetébe, hogy ő lehessen a megígért örökös. József, aki a csend embere volt, napról napra jobban megértette az Úr akaratát, és engedelmeskedett neki. Egy ősi legenda szerint a halál is a Jézustól kapott, végtelen békében érte őt. A nyugati hagyományban ezért már nagyon régtől kezdve őt hívják segítségül a jó halál ajándékát kérve. A keleti egyházak Dáviddal és az Úr testvérével, Jakabbal együtt emlékeznek rá a karácsonyt követő napokban. Alakja Jézus gyermekkorához kötődik, és egy olyan tulajdonságra hívja fel figyelmünket, amely minden hívő számára feltétlenül szükséges: hallgatta az Urat, különösen azokban a pillanatokban, amikor úgy tűnt, a nehézségek kerekednek felül. Máté evangéliuma elbeszéli, hogyan lett részese József Jézus születése misztériumának. Az evangélista mintha hangsúlyozni akarná, hogy Jézus fogantatása mennyire rendhagyó volt. Józsefről beszél és az általa megélt drámáról. József úgy döntött, titokban elbocsátja ifjú menyasszonyát. Istennek azonban van egy mindenen túlmutató terve, amelyet az angyal kinyilatkoztat. József meghallgatja, és megérti, ami körülötte és benne történik. Így válik az evangélium tanítványává. Az angyal ezzel folytatja: „akit Jézusnak nevezel el”. Józsefnek fel kell ismernie és ki kell mondania, ki ez a fiúgyermek. Ezért válik a hívő ember képmásává. Képes meghallgatni az Urat és magával vinni Jézust. Ha hallgatjuk az evangéliumot, mi is magunkkal tudjuk vinni Jézust, mint mindennapjaink, egész életünk barátját.

Imádság az Egyházért