Azokra a
vértanúkra emlékezünk, akik az evangéliumért haltak meg.
1Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. 2Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált, és Lázár is a vendégek közt volt. 3Mária
vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele
Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. 4Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: 5„Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” 6De
nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem
mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és eltulajdonította, amit rábíztak.
7Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. 8Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” 9Amikor
megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak
Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a
halálból. 10Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 11mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban.
Jn 12,1–11. Jézust megkenik olajjal
Betániában
A virágvasárnappal beléptünk a nagyhétbe. János
evangéliuma a szenvedéstörténet elbeszélését a betániai vacsorával kezdi,
Márta, Mária és Lázár házában. Ez a család nagyon kedves volt Jézus számára. A
farizeusokkal és a főpapokkal való kemény összetűzések nehéz napjaiban ez lesz
a megpihenés és az enyhülés helye számára. Hat nap volt már csak hátra
húsvétig, és Jézus ismét együtt vacsorázott barátaival. Lázár is ott volt,
akinek Jézus nem sokkal korábban adta vissza az életet. A vacsora alatt Mária
felkel, Jézus lábához térdel és megkeni olajjal, azután megtörli hajával. A ház
megtelik a finom illattal. Ez a gesztus lehet a szeretetteli hála jelképe a
fivérének visszaadott élet-ajándékért cserébe. Mindenesetre a szeretet gesztusa
ez, amely az ingyenesség illatát árasztja. Mária egyáltalán nem számol a tette
nyomán bekövetkező „pazarlással”. Számára egyedül a próféta iránt érzett
szeretet a fontos, aki visszaadta neki testvérét, s aki ilyen gyengéd szeretettel
viseltetett a házuk iránt. Júdás egészen máshogy gondolkodik erről. Az ő
szemében ez a szeretetteljes gesztus csupán hasztalan pazarlás. Júdás figyelme
– amint az evangélista meg is jegyzi – valójában a pénzre irányul, nem a
szegényekre. Egészen pontosan pedig a megtérülésre összpontosít. A saját
tulajdon iránti sóvárgás elvakította őt. Jézus azonnal válaszol Júdásnak, s azt
mondja: „Hagyd békén! Hadd tegye…” Jézus hagyja, hogy Mária folytassa
szeretetből fakadó cselekedetét: ez az olaj előrevetíti azt a másik olajat,
amelyikkel temetése előtt kenik majd meg. Azután hozzáfűzi: „Szegények mindig
vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” Nem sokkal ezután kezdődik
keresztútja, amely haláláig vezet. Mária az egyetlen, aki megértette, hogy Jézusra
a halál vár, és ezért most szeretetre, közelségre van szüksége, mint minden
halálba indulónak. Ez az asszony hagyta, hogy magával ragadja Jézus szeretete.
Arra tanít minket, hogyan maradjunk ezekben a napokban e rendkívüli Mester
közelében, és hogyan legyünk a gyengék és a betegek mellett mindennap. S
különösen is az idősek mellett, leginkább akkor, amikor testük legyengül és
ápolásra van szükségük, akár „megkenésre” is. Gyengéd és szeretetteljes
gesztusa, mely egyszerű és konkrét mozzanatokból épül fel, a megváltás útját
jelképezi: a szegények mellett állva Jézus közelében lehetünk.
Nagyheti imádság
