A Santa Maria in Trastevere-bazilikában ma a békéért imádkoznak.
Iz 65,17-21. Új eget és új földet teremtek
17Mert új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek. 18Örüljetek és ujjongjatok azon mindörökké, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet „örömnek” teremtem és népét „ujjongásnak”. 19Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás. 20Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít. 21Házakat építenek, és ők laknak benne; szőlőt telepítenek, és ők élvezik gyümölcsét.
Az Izajás könyvéből olvasott szakasz abba az időszakba illeszkedik, amikor Izrael népe visszaérkezik a száműzetésből Jeruzsálembe, és megkezdi a város újjáépítését. Ekkor lép fel a próféta: az a feladata, hogy fölrázza Izrael népét a beletörődésből, amelybe belesüllyedt a száműzetésből való visszatérés után, mintha számára már nem volna remény egy új, szép jövőre. Isten szava ismét szól, felébreszti Izraelt a tespedésből és a beletörődésből. Ismét az Úr az, aki megmutatja nekik látomását, és ezzel összefüggésben azt a küldetést is, amit rájuk akar bízni. A próféta arra szólítja fel őket, hogy lépjenek túl a szomorúságon: „Mert új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek. Örüljetek és ujjongjatok azon mindörökké, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet »örömnek« teremtem és népét »ujjongásnak«.” Nyilvánvaló, hogy az átélt száműzetés mélyen belevésődött Izrael népének szívébe és elméjébe, és ez kioltotta szívükben az új jövőbe vetett reményt. Az Úr ekkor lép közbe, és új látomást, új álmot, s ezzel együtt új erőt ajándékoz népének. Ő maga vonja be népét teljes mértékben. A beletörődés, amely arra indította Izraelt, hogy zárkózzon magába, abból származott, hogy kevéssé bíztak az Úrban, mintha a város újjáépítése is csak az ő művük volna. Az Úr valóban ismét alászáll népe közé és bevonja azt nagyszerű álmának tervébe, amely arra irányul, hogy a föld népei egyetlen nagy családban egyesüljenek és Jeruzsálem legyen mindnyájuk városa. Olyan város lesz, ahol „nem hallatszik többé […] sem sírás, sem jajkiáltás. És azonnal hozzáteszi: „Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki ne töltené be élete napjait […] s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít”. Ez az álom még mindig jövendölésként lebeg előttünk, s az Úr ránk is bízza ezt a küldetést.
Imádság a békéért
