Megemlékezünk az
Egyesült Államokban 2001-ben elkövetett terrortámadásokról, valamint a terrorizmus
és az erőszak áldozatairól. Imádkozzunk a békéért!
Kol 1,24–2,3. Az
apostoli szolgálat
Pálnak ezek a szavai megerősítik bennünk azt, hogy semmi nem
vész el a fájdalmunkból, nem hiábavaló semmilyen szenvedés, különösen az nem, amit
lelkipásztori szolgálat közben visel el az ember: mind összegyűlik a keresztre feszített
Krisztus szenvedésének kelyhében. Pál megmutatja a tanítvány szenvedésében rejlő
mély értelmet: kiegészíteni saját testében azt, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik.
Amikor a hívő ember megtapasztalja végső határát, olyanná válik, mint a Megfeszített,
tudja, hogy a szenvedésben is működik a Feltámadott hatalma. Ezért van az, hogy
a fájdalom is lehet öröm és derű forrása, mert helyet adhat a közösségnek és a kegyelemnek:
a hívők közösségben vannak egymással, a szenvedésben és a halálban is. Az apostol
pedig tudja, hogy azonosulnia kell Krisztussal, és ahhoz, hogy elvigye az evangéliumot
az emberekhez, próbatételeket és ellenségeskedést kell elszenvednie. Ő magától Istentől
kapta a küldetést, hogy „Isten szavát egészen érvényre juttassa”. Ezzel a kifejezéssel
Pál megvilágítja, mit jelent a lelkipásztori szolgálat: elvetni a hívők szívébe
Isten szavát, hogy mindannyian Krisztus képére növekedjünk. Olyan „fáradozás” ez,
amit Pál küzdelemhez hasonlít. Azonban ez az egyetlen út ahhoz, hogy a mag gyümölcsöt
hozzon.
Imádság a szegényekért
