akik ingyen gyógyították a betegeket.
Emlékezzünk meg mindazokról, akik a betegek gyógyításának
és ápolásának szentelik életüket.
Ezdr 6,7–8.12b–20. A királyok válasza és a munkálatok befejezése
A templom újbóli felépítésével az Úr Dávidnak
tett ígérete beteljesedett. Isten nem feledkezik meg a szaváról.
Eléri célját annak ellenére, hogy Izrael bűnei és a történelem hányattatásai fékezni látszanak a tervét. Nemcsak a templom lesz kész, ami Isten jelenlétének a legfontosabb jele, hanem az ünnepeket
is megülheti újra Izrael. Ezek pillanatait a nép öröme és egysége
jellemzi: „Izrael
fiai, a papok, a leviták
és a többiek, akik hazatértek a fogságból, örömmel ünnepelték meg Isten
házának fölszentelését.” Olyan öröm ez, amely hosszan tart, hét napon át ismétlődik, vagyis örökre: „Örömmel ülték meg hét napon át
a kovásztalan kenyér ünnepét, mert az Úr örömmel
töltötte el őket.” Nem állhatunk az Úr előtt annak az embernek a szomorúságával, aki nem tudja, hogy a védelme alatt áll. Azon a helyen lakni, ahol megmutatkozik Isten jelenléte, azt jelenti, hogy megszabadultunk a szomorúság és a magány
súlyától. Ez az öröm különösen a húsvétban
és a kovásztalan kenyér ünnepében mutatkozik meg, amelyek később a zsidó hagyományban egy ünneppé váltak. Ezeken az ünnepeken emlékeztek meg Izraelnek
az egyiptomi fogságból
való szabadulásáról, és megerősödött a hitük az Úrban,
aki megszabadít minden szolgaságtól. A szabadulásra való emlékezés mindig azt jelenti, hogy az ember újra örömmel szolgálja az Urat, újra engedi, hogy elvezesse magához és törvényéhez.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
