Ez 33,7–9; Zsolt 94
(93); Róm 13,8–10; Mt 18,15–20
Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt
négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. 16Ha
azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden
dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni. (MTörv 19,15) 17Ha
rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar
hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. 18Bizony,
mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is,
és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is.
19És bizony, mondom nektek: ha a földön ketten egyetértésben kérnek
valamit, bármi legyen is az, megkapják Atyámtól, aki a mennyben van. 20Mert
ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.«
„A törvény tökéletes teljesítése a szeretet” – mondja Pál apostol a Rómaiakhoz írott levelében. Ez a kijelentés jócskán túlmutat a farizeusoknak a Törvényhez mindenáron ragaszkodó logikáján, amit ráerőltettek a népre. Az apostol, összefoglalva az evangélium tanításának lényegét, arra hív, hogy távolodjunk el a merev és szigorú hozzáállástól. Szent Ágoston pedig összeköti ezt a páli gondolatot a keresztény szabadsággal, mint arról híres mondata is tanúskodik: „Szeress, és tégy, amit akarsz!” A keresztények teljes szabadságára vonatkozó megállapítás természetesen nem egyenlő a kötelezettségek hiányával. Pál ugyanis rögtön hozzáteszi: „Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel.” A keresztényeknek egyetlen adósságuk van: a kölcsönös szeretet. Minden más köteléktől megszabadultak, ez az egy feladat köti őket. A többieknek joguk van ahhoz, hogy szeressék őket. Pál apostolnak ez a határozott kijelentése ellentétben áll önző gondolkodásmódunkkal. Hangsúlyozza, hogy adósok vagyunk a szeretettel mindenki és különösen a szegények iránt. Sajnos azt látjuk, hogy növekszik a közöny és az erőszak. És továbbra is jellemző a rágalmazás és a hamis vádaskodás. Ehhez képest egymás tiszteletben tartása már eredménynek számít. Ám az evangélium azt kéri, ismerjük el a másik ember jogát a szeretetünkre. Ebbe a távlatba, a szeretet távlatába illeszkednek Jézus szavai a testvéri figyelmeztetésről és megbocsátásról. Választhatjuk azt, hogy nem szólunk neki, de ez nem a másik tiszteletben tartása, hanem közönyösség. Más, mint az őszinte érdeklődés és a felelősség kötelezettségének felvállalása. Minden hívőnek kötelessége testvérét figyelmeztetni, ha hibázik, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy bocsánatot nyerjen. Az emberek közötti együttélés leginkább magáért beszélő képe az együtt imádkozó tanítványok egysége: „Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.” Ezek a szavak is köteleznek bennünket. Ha a tanítványok egymással egyetértésben kérnek valamit, bármi legyen is az, ez magát Istent is kötelezi arra, hogy teljesítse kérésüket. A vasárnapi szentmise különleges pillanat, alkalmas arra, hogy egység és harmónia jöjjön létre az imádságban és a könyörgésben. Ha úgy látszik, hogy imánk nem talál meghallgatásra, az azért is lehet, mert nem figyeltünk eléggé a közelünkben lévőkre, a szükséget szenvedőkre, arra, aki várja, hogy eszébe jusson valakinek. A béke csodája is függ attól, hogy megvan-e ez az egyetértés az imádságban.
Imádság az Úr napján
