Kol 1,1–8. Hálaadás
az Úrnak
Pál akkor írja levelét a kolosszeieknek, amikor börtönben van, és folyamatosan hálát ad az Úrnak a kolosszei keresztények hitéért. Hallott arról, mi lyen élő a közösség, amelynek élete a három tartóoszlop köré szerveződik: a hit, a szeretet és a remény köré. Az első „a Jézus Krisztusba vetett hit”, vagyis Jézus mint az igaz jó és az egyetlen Úr, Szabadító befogadása. A második a szeretet, amit a tanítvány Krisztustól kap, és ami arra ösztönzi, hogy testvérként tekintsen másokra mint Isten egyetlen családjának tagjaira, lerombolva ezzel minden határt az evangéliumi szeretet előtt, hogy az egész világ egységének kovásza lehessen. A harmadik a remény, ami az apostol számára nem más, mint minden ember egységének végső kifejeződése. Ez a végső cél, amely már jelen van a feltámadott Jézusban, megtartja a hitet, és arra ösztönöz, hogy életben tartsuk a testvéri szeretetet. A hívő ember, aki a keresztség által megmerítkezik a meghalt és feltámadt Krisztus misztériumában, már Krisztussal él, vagyis már most ott van, ahol a feltámadt Krisztus, még ha ennek teljes megjelenése várat is magára. És mint ahogyan a mag is a már benne rejlő jövőjének kiteljesedésére vár, ugyanígy van ezzel a keresztségben részesült keresztény ember is. Amikor Pál a levél kezdetén hálát ad, és idézi a keresztény élet három tartópillérét, kifejezi aggodalmát is a közösség iránt, mert fennáll a veszélye, hogy hamis bizonyosságok szennyezik be azt. Fölhívja figyelmüket a lényegre, ami nem más, mint a személyes kapcsolat Krisztussal és a testvéri közösség. Pál és Timóteus, a kolosszei közösség alapítója megtanulta Epafrásztól, hogy a Szentlélek (levelében csak ezen az egy helyen említi Pál apostol) minden ember szívében működik. Valóban egészséges közösség az övék, olyan egyház, amely továbbra is hallgatja az evangéliumot, és meg is valósítja azt a gyakorlatban. Ilyen értelemben a kapcsolat, amelyet Epafrásszal ápolnak, Pállal és Timóteussal is összeköti őket, így hozva létre azt a fajta egyházi testvériséget, amely világmegváltoztató erővel bír.
Imádság a szentekkel
