1Tessz 4,9–11.
Ajánlások: életszentség és szeretet
Pál úgy kezdi levelének itt következő részét, hogy Jézus tekintélyére hivatkozik. Az ő nevében mutatja be, mi az, ami „Istennek tetsző”, és mi az ő akarata. Ezt a buzdítást szinte mint imádságot fogalmazza meg, olyanynyira döntő jelentőségűnek érzi. A tesszalonikiak tudják, hogyan viselkedjenek Istennek tetsző módon: maga az apostol mutatta meg nekik példájával és tanításával, amikor még velük volt. Ki kell tartaniuk ezen az úton, sőt ki kell tűnniük, miközben végigmennek rajta egészen az életszentségig. Isten akarata a megszentelődésünk, vagyis az, hogy mindenben Istené legyünk, távol a világ mentalitásától, megszabadulva a világi kötelékektől. Pál ezután óva int a nyereségvágytól és a kapzsiságtól, amelyek szinte megfojtják a többieket, és megalázzák őket. Isten – írja az apostol – „nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre”, vagyis arra, hogy hagyjuk el az önközpontú és erőszakos viselkedést, és forduljunk felé. Ezért, aki megveti ezeket a parancsokat, magát Istent veti meg, míg aki megmarad az életszentségben, az a szeretetben lakik. Ezért teszi hozzá Pál apostol: „A testvéri szeretetről nem szükséges írnom, hiszen Istentől tanultátok, hogy egymást szeressétek, s szeretettel is vagytok egész Macedóniában minden testvér iránt. Csak arra kérünk titeket, testvérek, hogy gyarapodjatok is benne.” Ha a szeretet az Isten által a hívek szívébe kiárasztott Lélek, akkor a Lélek maga a belső mester, aki minden tanítványt vezet. A testvéri szeretet ugyanis nem emberi rendelet, hanem Jézus új parancsa, amit minden kor minden tanítványának adott úgy, mint a vele való kötelék csalhatatlan jelét. Adomány, amit egyre jobban meg kell élni. Senkinek sem szabad belekényelmesednie a meglévő szeretetbe; ez a szeretet maga kéri, hogy növekedhessen és gyarapodhasson.
Előesti imádság
