Az Úr szava nem hangzik hiába. Ezt állítja Ezdrás könyvének eleje, amikor leírja, hogy a prófétai szó megvalósul, ráadásul egy idegen férfi, Cirusz műve által. Ő lesz az eszköz Isten kezében, hogy megszabadítsa népét a száműzetésből, és visszatérhessenek Jeruzsálembe, újra felépíthessék a templomot. Ez a perzsa király meghódította Babilóniát, legyőzte a régi birodalmat, amelynek nemcsak a száműzetésben volt felelőssége, hanem Jeruzsálem és a templom lerombolásában is. Már Izajás próféta is Isten küldöttét látta benne: „Így szól az Úr fölkentjéhez, Ciruszhoz, akinek megfogja a jobbját, hogy színe előtt meghódoltassa a nemzeteket” (Iz 45,1). Ezért úgy jelenik meg, mint kiválasztott, Isten fölkentje. Az Úr nem korlátozza tevékenységét Izraelre, hanem kiterjeszti minden népre. Nemcsak Izrael népének történelmét, hanem az egész emberiségét Isten irányítja. Ebben az értelemben csak egyetlen üdvtörténet van, amelynek Izrael is a része. Isten szava csodákat művel bárki által, akit az Úr kiválasztott. Az alapvető cél, amelynek betöltésére meghívást kapott, a jeruzsálemi templom fölépítése volt. A száműzetésből visszatérő Izrael számára a legfontosabb a templom volt és a Tóra, az isteni tanítás. Isten házában mindenki személyesen és a testvérek közösségével együtt odafordulhat az Úrhoz, kérheti irgalmát, és megszerezheti bocsánatát. A száműzött közösség közös gondja volt a templom felépítése. Mindenki értékes tárgyakat ajánlott fel, mert Isten jelenléte a legértékesebb dolog, amit egy ember birtokolhat.
Imádság a szegényekért
