A megbocsátásnak Jézus számára nincs mértéke, ahogyan a szeretetnek sincs. Meg kell bocsátani, és kész – mintha ezt mondaná. Így van a szeretettel is: szeress, és kész, egészen a végsőkig, ingyenesen. Éppen ez a határtalansága teszi a megbocsátást erőssé, képessé arra, hogy a gyökerénél fogva irtsa ki a gonoszt. A határtalan megbocsátás, ahogyan a szeretet is, megváltoztatja az emberek szívét azzal, hogy megszabadítja a rosszindulat vírusától. Aki megbocsát, az nem hagyja, hogy befonja a gonoszság, a gyűlölködés logikája, a bosszú megállíthatatlan láncolata. Jézus azt kéri, hogy szeretetből bocsássunk meg, ne számításból: ezt jelenti „szívből” megbocsátani. A szívből jövő megbocsátásból fakad az új jövő, annak is, aki kapja a megbocsátást, és annak is, aki adja: olyan jövő, amit megszabadítottak az ellenségeskedéstől, a bűntől, a vétektől. Megbocsátani természetesen nem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi. Jézus nem huny szemet bűneink fölött: nem figyelmetlen és nem engedékeny. Fölismeri és visszautasítja a gonoszt. Megtanítja a tanítványoknak, hogy ők is ismerjék föl, küzdjenek ellene, mégpedig megbocsátással és szeretettel. Ez a tanítás világosan látszik a keresztből. És ott van az ellenségeinknek való megbocsátás is.
Ez az evangéliumi üzenet
legfőbb tanulsága, amit Jézus a könyörületes király és a szívtelen
szolga példabeszédével magyaráz el. Egyértelműen kitűnik belőle, mekkora távolság van a király nagylelkűsége és a szolga szűkmarkúsága között. Utóbbinak óriási
tartozása volt a király
felé: tízezer talentum.
A király, aki megbízott ebben a szolgában, szigorúan
ítélte el, amiért
nem teljesítette kötelezettségét. A szolga majdnem lehetetlen halasztást kért, hogy „minden” tartozását megfizesse. A király megkönyörült rajta,
és még többet adott: eltörölte minden
tartozását. Ám a helyzet
teljesen más lett, amikor
ugyanez a szolga nem érzett könyörületet társa iránt, aki csekély összeggel tartozott
neki. Nem hatódott meg, hanem
börtönbe juttatta. Távol
volt a király könyörületességétől.
Könnyen megbotránkozunk a szolga szűkmarkúsága láttán, pedig talán nem is olyan különös ez az eset. Ha jól megnézzük, ebből a szolgából
mind- annyiunkban van egy kicsi. Jézus
tudatára ébreszt annak, mekkora adósságunk van. Személyes módon érteti meg velünk.
Az Úr nem ismerte
a méricskélést, csak a szeretetet, amely által az életét adta értünk. Figyeljünk oda, amikor a Miatyánkot
imádkozzuk, és azt mondjuk Istennek: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ez a mérték tőlünk is függ. A szeretet pedig nem ismer mértéket. Ezt jelenti a
szeretetben és megbocsátásban élő szív megtérése.
Imádság az Úr napján
