Megemlékezünk Nagy
Szent Gergely pápáról és egyháztanítóról (540 k.–604).
Jer 20,7–9; Zsolt
62; Róm 12,1–2; Mt 16,21–27
Ettől az időtől kezdte
Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell
szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és
harmadnapra föl kell támadnia. 22Péter erre félrehívta őt, és
kezdte lebeszélni: »Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg
veled.« 23Ő azonban megfordult, és azt mondta Péternek: »Távozz
előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az
emberekével!«
24Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: »Ha valaki utánam akar
jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. 25Mert
aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét
énértem, megtalálja azt. 26Mert mit használ az embernek, ha az
egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember
cserébe a lelkéért? 27Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja
dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek tettei szerint. (Zsolt 62,13)
Az evangélium mindig pont akkor talál el minket, amikor már épp visszazökkennénk az élet megszokott ritmusába. Jézus számára – Máté evangéliuma szerint – döntő fontosságú óra kezdődött: „Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie.” Jézus itt adja hírül először, hogy szenvedni fog, megölik, de azt is megjósolja, hogy harmadnap föltámad. Jézus jól tudta, milyen nehéz megérteni és elfogadni halála és feltámadása titkát, de nem rejthette el azt tanítványai elől. Ők azonban nem értették meg. Sőt, ellent is mondtak neki: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled” – mondta Péter. „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak” – válaszol komolyan Jézus Péter szavaira. A sátán már a pusztában el akarta téríteni Jézust a küldetésétől, pont úgy, ahogyan most Péter. Jézus számára az Atyának való engedelmesség maga az élete értelme. Így is fordíthatnánk Jézus Péterhez intézett szavait: „Menj mögém!”, vagy „Állj újra mögém, kezdj újra követni engem, kezdd újra hallgatni a szavaimat, kezdj újra érteni és engedelmeskedni!” Mintha meg akarná magyarázni e szavak értelmét, azt mondja a tanítványoknak: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.” Jézus követése azt jelenti, eltávolodunk hagyományaink, szokásaink, lustaságunk és büszkeségünk rabszolgaságától. Ma pedig, amikor annyi embert látunk, aki hagyja, hogy elhatalmasodjék rajta az erőszak és a kegyetlenség, még sürgetőbb, hogy újra Jézus és az ő szeretetevangéliumának követői közé álljunk. Ez az üzenet bújik meg Jeremiás próféta szavaiban is: „Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam és legyőztél.” Ha hagyjuk, hogy rászedjen bennünket az evangélium, az azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy az Úr vezessen minket. Péter úgy érzi, arra kérik, hogy újra kövesse Jézust, pont úgy, ahogyan azon a napon a Galileai-tenger partján. Az üdvösség nem a javakban van, hanem abban, hogy olyan emberek, férfiak és nők vagyunk, akik az evangélium szavai szerint újítják meg szívüket és elméjüket. Jézus megmagyarázza: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?” Valóban, a lélek akkor vész el, amikor önmagunk rabszolgájává leszünk. Pál apostol figyelmeztet minket: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” Az evangélium arra hív, hogy újra hallgassuk a szavát. Így felismerjük majd, hogy mi az értelme Jézus szavainak: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.” Napjaink újra értékesek lesznek, telve szeretettel, hogy sokak életét derűsebbé és igazabbá tehessük.
Imádság az Úr napján
