Iz 55,6–9; Zsolt 144 (143); Fil 1,20–27; Mt 20,1–16
Az olvasott evangéliumi példabeszéddel Jézus folytatja Isten országáról szóló tanítását. A használt ismerős képek abban próbálnak segíteni,
hogy már most belehelyezkedhessünk abba a logikába,
amely szerint az ő országa működik. Ez alkalommal országát egy, a szüret miatt
aggodalmaskodó szőlős-
gazdához hasonlítja, aki ötször megy el otthonról, hogy munkásokat hívjon, és a szőlőjébe küldje őket. Egy dénár fizetségben állapodik meg velük – legalábbis az elsőkkel. Általában
ennyi volt az egy munkanapra járó bér.A nap végén a szőlősgazdának – az evangélista mintha azért hívná így, hogy felidézze, a szőlő bibliai értelemben Isten népét
jelenti – a vincellérje az utolsókon kezdve kiadja a bérüket, mindegyiküknek egy dénárt. Az elsők úgy gondolják,
ők majd többet kapnak. Ám amikor ugyanakkora fizetséget kapnak – annyit,
amiben megegyeztek akkor, amikor felfogadták őket – zúgolódni
kezdenek a gazda ellen. Nem annyira
a kapott összeg
miatt, hanem amiatt,
hogy a gazda ugyanúgy bánik velük, mint az utol- sókkal. Nem nehéz elképzelni, hogy a példabeszéd hallgatóihoz hasonlóan talán mi magunk is hajlunk
rá, hogy egyetértsünk ezekkel az első munkásokkal. A gazda gesztusában valójában a fizetség
nem arányos az elvégzett munkával, ugyanakkor az igazságos megegyezést nem szegte meg. És ebben áll az evangélium újdonsága, annak az országnak az új távlatai, amelynek ajtaját Jézus ünnepélyesen megnyitotta előttünk. Valójában
mintha szakadék tátongana
az evangélium és a törvény, a gazda könyörületessége és a munkások igazsága
között. És pont ez a jóság a példabeszéd lényege,
Isten országának a lényege.
A mennyei
Atya más szemmel
néz, mint mi. Határtalan szeretettel te- kint bárkire,
aki a szőlőjében dolgozik, bárkire,
aki az evangéliumért köteleződik el. A fizetség
pedig, az ő „dénárja”
mindenkinek ugyanannyi. Mit jelent hát ez az egyforma fizetség? Annyit, hogy egy szőlőben dolgozunk mindannyian, és annak minden gyümölcsét megízleljük. Azok is, akik az utolsó órában csatlakoznak, teljes egészében megízlelhetik majd Isten
országának gyümölcseit. Sőt, úgy is mondhatnánk, hogy az evangéliumi logika szerint lehetetlen a munkások bérét különbözőképpen meg- állapítani. A szőlősgazda szeretete
mindenkié. Ha van is kiváltság, az az utolsóknak
jár, még az utolsó órában érkezett munkásoknak is. Az Úr mindenkinek szüksége szerint mér. Igen, Isten az ő igazságát
gyermekei szükségleteihez igazítja.
Ez az a fonál, amely minden, az irgalmasságról szóló példabeszédet összeköt.
Ha elgondolkozunk ezen az evangéliumi részleten, az segít, és arra buzdít, hogy belépjünk Isten szívébe, megértsük, milyen szép az evangéliumért dolgozni, ezáltal pedig megteremteni a lehetőségét annak, hogy Isten országa hamarabb
eljöjjön közénk. Péternek, amikor megkérdezi, mi lesz a jutalma annak,
aki mindenét elhagyta, hogy Jézust kövesse, vagy másképpen szólva, hogy a szőlőjében dolgozzon, Jézus azt feleli: „százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége”, emlékeztetve őt arra, hogy az utolsókból és – hozzátehetjük, mindazokból, akik velük
vannak – elsők lesznek.
Imádság
az Úr napján
