Mk 1,40–45. Jézus meggyógyítja a leprást
40Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: »Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.« 41Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s azt mondta neki: »Akarom, tisztulj meg!« 42Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. 43Erélyesen ráparancsolt, és azonnal elküldte őt e szavakkal: 44»Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.« (Lev 13,49) 45De az, mihelyt elment, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.
Jézus galileai igehirdetése több héten át tartott, s ez alatt az idő alatt számos csodát tett. Ezek egyike egy lepráshoz kapcsolódott. Mint ismeretes, a leprásokat a megfertőződéstől való félelem miatt kirekesztették. „Tisztátalannak” bélyegezték őket, és még Isten színe előtt se jelenhettek meg.
Ebben a leprásban jelen van az a számtalan beteg ember, akinek nincs reménye a gyógyulásra, akiket a többiek kirekesztenek, s akikről látszólag Isten is elfeledkezett. A leprás térdre veti magát Jézus előtt – ő az egyetlen ember, aki nem űzi el –, és kéri a gyógyulást. Márk evangélista megjegyzi, hogy „Jézusnak megesett rajta a szíve”. Minden csoda abból fakad, hogy megesik a szívünk a szegények sorsán. Jézus meghallgatta a leprás könyörgését, és azt mondta: „Akarom, tisztulj meg!” Ezek után megérintette azt a leprás embert, akit a törvény szerint nem lett volna szabad megérintenie. Mindhárom szinoptikus evangélium megjegyzi, hogy Jézus megérintette kezével a beteg embert. Ezzel az érintéssel meggyógyította, visszaadta a méltóságát és a jogot ahhoz, hogy újra az emberek között lakjék, ne legyen többé kirekesztve. Fontos lenne, hogy a jelenkor leprásai ugyanazzal a bizalommal fordulhassanak felénk, Jézus tanítványai felé, mint amivel annak idején fordultak a betegek a fiatal názáreti próféta felé. A leprás bizalmának és Jézus megindultságának találkozásából született meg a csoda.
Jézus – talán azért, hogy megmentse őt a törvényi előírás megszegéséből következő büntetéstől – azt parancsolta neki, hogy ne beszéljen a történtekről, hanem menjen el a paphoz, és ajánlja fel az előírt áldozatot. Ám ő boldogságában nem tudta megállni, hogy elterjessze a hírt; akivel csak találkozott, mindenkivel megosztotta túláradó örömét. Ezt az evangéliumi jelenetet azért hirdették nekünk, hogy Jézushoz hasonlóan mi is halljuk meg a szegények jajkiáltásait, és az ő segítségével tegyük meg mi is azokat a „csodákat”, amelyeket ő megtett, hogy növekedjék a szegények öröme ebben a világban.
Imádság az Egyházért
