Január 22., hétfő

 


Imádság az egyházak egységéért, különös tekintettel a protestáns – evangélikus, református, metodista, baptista, pünkösdi és evangéliumi – egyházakra

Boldog Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa emléknapja

 

Mk 3,22–30. A sátán elpusztul

22Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 23Ekkor összehívta őket, és példabeszédekben ezt mondta nekik: »Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt? 24Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn. 25És ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem állhat fenn. 26Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van. 27Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát. 28Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak; 29de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni.« 30Mert azt mondták: »Tisztátalan lélek van benne.«

Ezt az evangéliumi szakaszt két olyan vers előzi meg, amelyből kiderül, milyen lesújtó véleménnyel voltak Jézusról a rokonai. Szerintük Jézusnak elment az esze; az írástudók szerint megszállta a gonosz. A második vád természetesen sokkal súlyosabb az elsőnél, mert Jézust Isten ellenségeinek táborába sorolja. Van azonban egy dolog, amit sem a rokonai, sem az írástudók nem értenek: vajon miért követi olyan sok ember Jézust? Éppen ez az, ami zavarja az írástudókat, a farizeusokat és még magukat a rokonokat is. A jó mindig irigységet szül, felborítja a kétes eredetű egyensúlyt, vagy egyszerűen csak kérdőre von, nyugtalanít, szembenézésre késztet. Az épp szolgálatban lévő farizeusok és a rokonok nem viselik el, hogy Jézus, az evangélium felborítsa a felállított egyensúlyt, nem fogadják el, hogy az élet kikerül az irányításuk alól. Ezért igyekeznek mindenáron lejáratni Jézust az emberek előtt. Ő azonban az önmagával meghasonlott ház példájával vág vissza az írástudóknak. Arra hív, hogy ne a saját erőnkben bízzunk, ne legyünk mindig biztosak magunkban, mert fennáll a veszély, hogy alábecsüljük a gonosz erejét, és összeroskadunk alatta. Csak Jézus képes megkötözni az „erős embert” (a gonoszt), tehát egyedül ő az, akiből a sátán nem űzhet gúnyt. A szegények, a betegek, a bűnösök megértették ezt, ezért keresték őt, bíztak együttérzésében és erejében. Fontos lecke ez nekünk is, akiket oly gyakran megkísért az önelégültség, és képtelenek vagyunk Isten segítségét kérni.

Imádság a szegényekért