JANUÁR 28., ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP

 

MTörv 18,15–20; Zsolt 95 (94); 1Kor 7,32–35; Mk 1,21–28

 

²¹Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. ²²Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. ²³Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: ²⁴»Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!« ²⁵Jézus megparancsolta neki: »Némulj el, és menj ki belőle.« ²⁶A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle. ²⁷Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: »Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki.« ²⁸Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

 

Mátétól és Lukácstól eltérően, akik a boldogságokról szóló hosszú beszéd bemutatásával jelzik az igehirdetés kezdeteinek leírását, Márk nem idézi Jézus beszédeit, csupán azt hangsúlyozza, hogy úgy beszélt, mint akinek hatalma van. Megjegyzi: „Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.” Vajon mi ez a hatalom, amiről az evangélista beszél? Biztosan nem azokról a különleges emberi tulajdonságokról van szó, amelyekkel Jézus feltehetően rendelkezett. Hatalma a Szentlélektől eredt, aki leszállt rá galamb képében a keresztelés napján. Mózes Törvénykönyve emlékezteti Izraelt Isten ígéretére: „Prófétát támasztok nekik… neki adom ajkára szavaimat”. Ám amikor a prófécia megritkul, a „tisztátalan lelkek” felülkerekednek. Ha nem ütköznek akadályba, birtokba veszik az emberek szívét, és irányításuk alá vonják a városok életét. Fontos, hogy az evangélium próféciája ismét bejárja városainkat azzal a hatalommal és erővel, mely képes megváltoztatni a szívet és az életet. Már Mózes Törvénykönyvének fentebb idézett szakasza is figyelmeztet: „Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől.” Az evangélium hatalma Istentől ered, aki átruházza azt az Egyházra és a hívők közösségére, pontosan azért, hogy sikerrel hirdethessék. A Szentlélekben hirdetett evangéliumban pedig jelen van az Ő ereje. Amikor a kafarnaumi zsinagógában a tisztátalan lélek meghallotta, hogy Jézus a mennyek országának evangéliumáról beszél, kiáltozni kezdett: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél?” Megértette, hogy az evangélium az ő veszte. Az a kafarnaumi zsinagóga a világ perifériáit állítja elénk, ahová az evangélium hirdetése elhozhatja a gyógyulást és az üdvösséget. Ez a vasárnap arra buzdít bennünket, hogy ámuljunk el az evangélium hirdetése révén állandóan bekövetkező csodákon. Ez a tanítás, melyet olyasvalakitől kaptunk, „akinek hatalma van”, megerősít bennünket a hitünkben.

Imádság az Úr napján