Jn 1,29–34. Íme, az Isten Báránya
29Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: »Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 30Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. 31Én nem ismertem őt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel.« 32János tanúságot tett és azt mondta: »Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. 33Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: ‘Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.’ 34Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.«
Az evangélium tovább kísér minket Jézus nyomában. Keresztelő János úgy mutatja be a körülötte álló embereknek Jézust, mint Isten Bárányát, majd rögtön hozzáteszi azt, amit korábban már megelőlegezett, hogy Jézus előbb volt, mint ő. A Keresztelő kijelentése, hogy „én sem ismertem”, kevéssé hihető, hiszen az evangélium azt mondta róluk, hogy egyidősek és rokonok. Mindenesetre János nem ismerte Jézus valódi arcát: a Messiást, az üdvözítőt. Akkor ismerte fel, amikor Jézus megkeresztelése napján látta „a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt”. Meglepő, hogy Jézust Isten Bárányának nevezik, aki elveszi a világ bűneit. A latin tollere (’elvesz’) ige valójában azt jelenti, hogy ’magára veszi’. Ez az áldozati bárány értelme, melyet a régi Izraelben vezeklésül áldoztak fel a nép bűneiért. Igen, Jézus úgy veszi el a bűneinket, hogy magára veszi őket. A bárány képét megtaláljuk Izajásnál a szenvedő szolga alakjában, aki türelmesen magára veszi a nép bűneit. Az evangéliumi szakasz hallatán feltehetjük magunknak a kérdést: hogyan tudta János felismerni Jézust, és bemutatni őt az embereknek? Mondhatjuk, hogy az egymást követő próféták, mindenekelőtt Izajás, segítették a Keresztelőt abban, hogy felismerje, Jézusban beteljesedett a prófécia. Mindannyiunk életében eljön az a pillanat, amikor az addig csak felületesen ismert Urat felismerjük mint életünk megváltóját. Mindez egy belső út eredménye, melynek során hallgatjuk a Szentírást, imádkozunk a közösségben és egyénileg, és gyakoroljuk a szegények iránti szeretetet. Aki kitart ezen az úton, eljut oda, hogy a szíve megnyílik, és élete urának ismeri el Jézust, s akkor Keresztelő Jánoshoz hasonlóan ő is tanúságot tesz majd róla az emberek előtt.
Karácsonyi imádság
