Mk 1,29–39. Gyógyulások Kafarnaumban
29Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt.
30Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak miatta.
31Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik.
32Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat:
33az egész város odagyűlt az ajtóhoz.
34Meggyógyított
sok, különféle bajokban sínylődő beteget, és sok ördögöt űzött ki, de
nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt.
35Másnap korán hajnalban fölkelt, kiment, és elment egy elhagyatott helyre, hogy ott imádkozzék.
36Simon, és akik vele voltak, utána mentek.
37Amikor megtalálták, azt mondták neki: »Mindenki téged keres.«
38Azt felelte: »Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.«
39És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.
Az evangélium elbeszéli, milyen sok mindent tett Jézus Kafarnaumban két egymást követő napon. Márk leírja, hogy Simon és András házába ment, ahol elé hozták Péter idős anyósát, aki lázasan feküdt az ágyában. Jézus odament hozzá, kézen fogta, és miközben fölsegítette a fekhelyéről, az asszony meggyógyult, majd rögtön kiszolgálta őket. Szó sincs varázslatról! Jézus kézen fogja a gyenge, idős nőt, és visszaadja az életerejét. Ez történik akkor, amikor az idősek mellé állunk. Ennek az idős asszonynak a gyógyulása tanítás, amelyet ma is meg kell szívlelnünk, és valóra kell váltanunk családjainkban.
Ezután egy nem mindennapi jelenetet beszél el az evangélista: a ház ajtaja elé odahordták „a betegeket és az ördögtől megszállottakat. Az egész város az ajtó elé gyülekezett”. Ez a jelenet kérdést szegez minden keresztény közösségnek, egyháznak és minden egyes embernek. Nem megy-e szembe az evangélium tanításával, ha távol tartjuk templomainktól (és a szívünktől) a szegényeket, az idegeneket, a cigányokat és a menekülteket, akik országunk határai előtt várakoznak? Jézus kiment a ház elé, és „sok beteget meggyógyított”. Márk nem azt írja, hogy mindenkit meggyógyított, hanem azt, hogy sokakat, mintha hangsúlyozni akarná, hogy sok betegnek nyitva marad a sebe, akiken nem sikerül segítenünk.
Az éjszaka elmúltával, hajnaltájban Jézus fölkel, és elmegy egy elhagyatott helyre imádkozni. Imádsággal kezdi a napot, egy félreeső helyen, távol a tömegtől. Ebben a csendben találkozik a mennyei Atyával. Az imádság számára nem csupán a nap kezdetét jelenti, hanem azon alapszik az egész napja. Amikor a tanítványok elméjüket és szívüket az imádságban Isten felé fordítják, elkezdődik a mennyek országának új időszámítása. Ezért amikor az imádságban úgy állunk az Úr előtt, mint gyermekei, akik mindent tőle várnak, megváltozik az életszemléletünk: attól kezdve nem a saját akaratunk vezérel bennünket – ahogy az általában lenni szokott –, hanem az Atya akarata. Az Atya pedig azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Ezért amikor a tanítványok tartóztatni akarják Jézust, hogy maradjon még a környéken, ő azt válaszolja, ki kell tágítani a szívünket egészen a föld végső határáig.
Imádság a szentekkel
