JANUÁR 30., KEDD

 

Gandhi halálának évfordulója: 1948-ban, Újdelhiben ölték meg. Vele együtt emlékezzünk mindazokra, akik az erőszakmentesség nevében a békéért munkálkodnak.

 

Mk 5,21–43. Kislány, parancsolom, kelj föl!

²¹Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. ²²Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, ²³és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” ²⁴El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. ²⁵Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, ²⁶és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. ²⁷Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. ²⁸Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” ²⁹Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. ³⁰Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” ³¹Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” ³²De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. ³³Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. ³⁴Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!” ³⁵Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” ³⁶A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” ³⁷Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. ³⁸Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. ³⁹Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” ⁴⁰Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. ⁴¹Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” ⁴²A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. ⁴³De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.

 

Jairus, egy kafarnaumi vallási vezető odament Jézushoz, hogy lánya gyógyulását kérje. Bizonyára látta és hallotta Jézust a zsinagógában, ismeri és becsüli őt. Úgy gondolja, ő az egyetlen, aki megmentheti a leányát. Ezért egyszerű és őszinte könyörgéssel fordul hozzá. Az Úr meghallgatja Jairust, és azonnal elindul vele a házába. Megérthetjük szavai igazságát: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” (Mt 7,7) Az Úr meghallgatja azt, aki hozzá fordul. Szembeszegül azokkal, akik érthető okokból ugyan, de reménytelenséget akarnak kelteni, mint ez esetben a szolgák, akik a kislány halálhírét hozzák, vagy a ház előtt síró-rívó, jajgató emberek, akik kinevetik Jézust. Jézus tudja, hogy erősebb a halálnál. A halál sem képes ellenállni az ő szeretetének. Gesztusai egyszerűek, emberségesek, tele vannak gyengédséggel, szó sincs varázslatról. Félrehúzódik a gyermek szüleivel, kézen fogja a kislányt, ahogy a feltámadás ikonján kézen fogja Ádámot, és visszaadja őt az életnek. Márk elbeszéli a vérfolyásos asszony gyógyulásának szép jelenetét is, amely a Jairus háza felé vezető úton történt meg. Egy szegény, alázatos szívű asszony egyszerű, sőt néma könyörgését írja le. Úgy tűnik, Jézusba vetett bizalma még ellenállhatatlanabb, mint Jairusé, aki ismert, híres ember volt Kafarnaumban. Ez a szegény, ismeretlen asszony meg sem meri szólítani Jézust, de Jairushoz hasonlóan ő is hiszi, hogy Jézus meg tudja gyógyítani. Azt gondolja, elég, ha csak megérinti ennek a jóságos embernek a ruháját. És így is történik. Senki nem vesz észre semmit. Csak Jézus és persze az asszony tudja, mi történt. Jézus észrevesz minden kérést, mert tudja, mire van szüksége annak az asszonynak, és minden egyes embernek. Mennyire nehezen értik meg viszont a tanítványok Jézusnak ezt a figyelmességét! Vissza is kérdeznek: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” A tömegben, a zűrzavarban is úgy megy végbe minden gyógyulás, hogy az ember közvetlen kapcsolatba kerül Jézussal. Talán épp csak ruhája szegélyét érinti meg. Szükség van azonban arra, hogy az asszony Jézus szemébe nézzen, és a mester azt mondja neki: „Menj békével, és maradj egészséges!”

Imádság az Úr anyjával, Máriával