Jn 1,35–42. Jézus első tanítványai
35Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt.
36Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: »Íme, az Isten Báránya.«
37A két tanítvány hallotta szavait, és követték Jézust.
38Jézus
pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük:
»Mit kerestek?« Azt felelték neki: »Rabbi – ami Mestert jelent –, hol
laksz?«
39Ő
azt mondta nekik: »Gyertek és meglátjátok.« Elmentek tehát, és
meglátták, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt.
40A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére.
41Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: »Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!«
42És
elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: »Te Simon vagy,
János fia. Kéfás lesz a neved.« Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis
Szikla).
András és János története példaértékű minden hívő számára. Ha kitárjuk a szívünket az evangélium előtt, ahogy Keresztelő Jánosnak ez a két tanítványa tette, az bennünket is mozgásra késztet; nem leszünk képesek ott maradni, ahol addig, legyen az akár egy olyan áldott hely, mint ahol a Keresztelő áll. A keresztény élet kezdetén mindig elhangzik egy szó, mely megérinti az ember szívét, eltávolítja megszokásai, bizonyosságai, még vallásos meggyőződései világától is. Egy belső út kezdete ez, amely elvezet az Isten által kinyilatkoztatott szeretet misztériumának megismeréséhez. Keresztelő János két tanítványa Jézus nyomába szegődik. Feltehetően nem akarnak végleg elszakadni Jánostól, ám mesterük szavai arra sarkallják őket, hogy ismerjék meg jobban azt a názáreti fiatalembert.
Kísérik egy darabon, majd Jézus hátrafordul, és megkérdezi tőlük: „Mit akartok?” Ezek az első szavak, amiket Jézus kimond a negyedik evangéliumban. Egyben ez az első kérdés, melyet feltesznek annak, aki meg akarja ismerni az evangéliumot: Mit akarsz? Mit keresel? Mire vársz? A két tanítványt meglepi a kérdés, és egy másik kérdéssel válaszolnak: „Rabbi, hol lakol?” Jézus pedig így felel: „Gyertek, nézzétek meg!” Tömör, nyersnek tűnő beszélgetés, melyet két ige ural: az egyik meghívás („gyertek”), a másik ígéret („nézzétek”, azaz látni fogjátok). Jézus találkozásra hívja őket. Csak ezután kerül sor a választásra.
Azok ketten „elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott”. Jézus házába menni annyit jelentett, mint közelről megismerkedni vele, megízlelni a társaságát, közösségre lépni vele, és befogadni a világra vonatkozó szeretettervét. Ennek a találkozásnak a tapasztalata egyszer s mindenkorra megváltoztatja András és János életét. Aki követi a példájukat, annak megváltozik az élete.
Karácsonyi imádság
