JANUÁR 29., HÉTFŐ

 

Mk 5,1–20. Jézus meggyógyítja a gadarai megszállottat

 

¹Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. ²Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt ³és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. ⁴Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. ⁵Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. ⁶Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, ⁷és nagy hangon kiáltotta: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!« ⁸Ő ugyanis azt mondta neki: »Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!« ⁹Ekkor megkérdezte tőle: »Mi a neved?« Az így válaszolt neki: »Légió a nevem, mert sokan vagyunk.« ¹⁰És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről.
¹¹Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. ¹²Az ördögök azt kérték tőle: »Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.« ¹³Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. ¹⁴Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. ¹⁵Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. ¹⁶A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. ¹⁷Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. ¹⁸Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. ¹⁹De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: »Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!« ²⁰Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

 

Jézus és tanítványai most pogány vidéken, Gadara környékén járnak. Először fordul elő, hogy Jézus átlépi annak a területnek a határait, ahol addig működött. Míg napjainkban annak vagyunk tanúi, hogy sok helyütt újjáalakulnak a nemzeti és etnikai határok, addig az evangélium az egyetemességről beszél. Valójában a határok, mielőtt a valóságban meghúznák, és a térképen bejelölnék őket, a fejünkben rögzülnek. Mi magunk döntjük el, hogy hol emelünk falakat két ország vagy két nép között.

Gadara környékén sziklába vájt sírboltok voltak. Ezek egyikéből előjött egy tisztátalan lelkektől megszállt ember, aki ott lakott. Ahogy meglátta a kis csoportot, közelebb ment. Ennek az embernek a magánya, akit arra kényszerítenek, hogy egy barlangban éljen, jelképezi az emberek között mesterségesen kreált távolságot. Városaink perifériáin számtalan fiatalt megszállva tartanak az erőszak démonai. Őket a megszállott emberhez hasonlóan egy légiónyi démon tartja rabságban. Arra kényszerülnek, hogy sírok között éljenek, vagyis meghaltak az élet számára, mielőtt még igazán élhettek volna. Az az erőszak, amellyel mások felé fordulnak, már jóval korábban önmaguk ellen fordította őket. A magány olyan, mint egy barlang, mely elnyel, és nem engedi, hogy túllássunk önmagunkon. Jézus kiszáll a bárkából, ugyanúgy, ahogy nagyvárosaink perifériáin is teszi. Magához hívja azt az embert, és megszabadítja a tisztátalan lelkektől, akik a rabságukban tartják. A gonosz lelkeket elűzi a szeretet, és belevesznek a tengerbe. Végül a megszabadított ember, bár nem lesz a Jézust követő tanítványok csoportjának tagja, csodálatos feladatot kap: hirdetnie kell az evangéliumot és Isten irgalmasságát.

Imádság a betegekért