Emlékezzünk Modestára, a hajléktalan asszonyra, akit a
római Termini pályaudvaron hagytak meghalni 1983-ban. Azért nem segített rajta
senki, mert piszkos volt. Vele együtt emlékezzünk minden elhunyt, fedél és
segítség nélkül hagyott hajléktalanra.
Mk 6,1–6. Jézus Názáretben
1Innen eltávozva saját városába ment. Tanítványai elkísérték. 2A következő szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan
hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Hol tett szert erre
a bölcsességre? És a csodák, amiket kezével végbevisz! 3Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak rajta. 4Jézus erre megjegyezte: „A prófétának csak hazájában, rokonai
körében, a saját házában nincs becsülete.” 5S nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget
gyógyított meg, kézrátétellel. 6Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Jézus visszatért „hazájába”. Híre már jóval túljutott
Galileán. Amikor visszatért a zsinagógába, ahol sok éven át hallgathatta a
Szentírást, és imádkozott az Úristenhez, a városlakók közül sokan odasiettek,
hogy meghallgassák. Minden jelenlévő csodálkozott szavain, hiszen azt hitték,
jól ismerik. Olyan – egyébként jogos – kérdést tettek föl neki, amelynek a
hitre kellett volna vezetnie: „Honnét vette ezt?” A názáretiek azonban sajnos
leragadtak a kicsinyes kérdésnél: „Nem az ács ez?”, kérdezgették egymástól. Az
ácsokat nem tartották különösebben nagy becsben. Felismerték ugyan Jézus figyelemre
méltó bölcsességét és kiemelkedő gyógyító képességeit, de azt nem fogadták el,
hogy véleményt nyilvánít az életükről és a viselkedésükről. Pedig Jézus nem
azért beszélt hozzájuk, hogy megdöbbentse őket. Azt akarta, hogy térjen meg a
szívük, változtassák meg az életüket, és állítsák az igazságosság és az
irgalmasság szolgálatába. Csakhogy ez összeütközésbe került azoknak az embereknek
az önérzetével és gőgjével, akik azt gondolták, hogy nincs mit változtatni az
életükön. Pedig éppen ez a hit logikája: elfogadni az evangélium hatalmát saját
életünk fölött. A hitetlenség ennek épp az ellenkezője. Ám e nélkül a hit
nélkül az Úr nem tud csodákat tenni. Márk leírja, hogy Názáretben Jézus nem
tett csodákat, de nem azért, mert nem akart, hanem mert „nem tudott”. A csoda Isten
válasza annak az embernek, aki kinyújtja felé a kezét, és segítséget kér, de a
názáretiek közül ezt senki se tette, legfeljebb követelőztek. Az Úrral azonban
csak úgy találkozhatunk, ha hagyjuk, hogy ránk találjon és szeressen. Az a
néhány ember, aki kérte, meggyógyult.
Imádság a szentekkel
