Mk 2,23–28. A szombat van az emberért
23Történt ismét, hogy amikor szombaton a vetések közt járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. 24A farizeusok azt mondták neki: »Nézd, azt csinálják szombaton, amit nem szabad.« 25Ő így felelt nekik: »Sohasem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor szükséget szenvedett, és éhezett ő, és akik vele voltak? (1 Sám 21,2-7) 26Hogyan ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében, és evett a kitett kenyerekből, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott a vele lévőknek is?« 27Aztán hozzátette: »A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért. 28Ezért az Emberfia ura a szombatnak is.«
Márk evangéliuma tegnap a böjtről való vitát tárta elénk, ma pedig a szombattal kapcsolatban támadt nézeteltérést beszéli el. A farizeusok látják, hogy Jézus tanítványai egy szombati napon keresztülmennek a vetésen, és közben kalászokat tépdesnek, hogy megegyék őket, megszegve ezzel a pihenőnap törvényét. A párhuzamos részben Máté evangélista leírja cselekedetük okát is: „megéheztek” (Mt 12,1). A farizeusok azonnal a Mestert okolják, amiért megengedte tanítványainak, hogy megszegjék a törvényt. Jézus azonban megvédi őket. Dávid példáját hozza föl, akivel hasonló dolog történt: az életére törő Saul elől menekülve bement a templomba, és társaival együtt megette a fölszentelt kenyereket, amelyekből csak a papok ehettek (1Sám 21,2–7). Jézus hozzáteszi: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.” Ez a kijelentés már korábban is megjelenik a héber hagyományban. Bizonyos rabbik azt tanították, hogy az eltúlzott vallásosság veszélybe sodorja a törvény lényegének megvalósulását. Egyikük azt mondja: „A Tóra szerint semmi sincs olyan fontos, mint az emberi élet… Amikor felmerül annak a lehetősége, hogy egy élet veszélybe kerül, háttérbe lehet szorítani a törvényi előírásokat.” Jézus soha nem sérti meg a szombat szentségét, legfeljebb, ahogy ebben az esetben is, egyedi értelmezést ad neki. Arra akar rámutatni, mi az, ami valóban számít a törvényben, ez pedig nem más, mint az ember üdvössége. Ez áll a Szentírás középpontjában. Hiszen az Úr az ember iránti szeretetből teremtette a világot, és küldte el a saját Fiát. Ezért a hívő ember feladata nem annyira a szabályok betartása, mint inkább az, hogy válaszoljon Isten szeretetére, és szeretettel forduljon mások felé. Ezért van az, hogy az Emberfia ura a szombatnak is. Azért jött, hogy üdvözítsen, nem pedig azért, hogy elítéljen. Mindegyikünktől azt kéri, hogy kövessük ezen az úton, a szeretet útján.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
