Imádság az egyházak egységéért, különös tekintettel az ortodox egyházakra
Mk 3,13–19. A tizenkét apostol kiválasztása
13Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. 14Létrehozta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni. 15Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket. 16Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; 17ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; 18és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, 19és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt.
Miután a tóparton találkozott a tömeggel, Jézus fölment egy hegyre. A hegy inkább az imádság és az Istennel való találkozás helye, nem pedig az emberek között végzett küldetésé. Ahogyan Márk írja, Jézus „magához hívta azokat, akiket akart”. Ő az, aki kiválasztja és hívja az embert. Miután elfogadták meghívását, Jézus magával viszi őket a hegyre. Tizenketten vannak, ahány törzs van Izraelben. Végre Isten egész népe rátalált az egységre, egyetlen Pásztora körül. Ők tizenketten, akiket Jézus elhívott, ugyanannak a küldetésnek a részesei lesznek. Maga az Úr egyesíti őket testvérként, nem más. A keresztény testvériség értelme: Jézus, nem a nemzeti hovatartozás, a közös érdek, a kulturális vagy vérségi kötelék, és nem is az, hogy hasonlóak a körülményeik, vagy ugyanazokhoz a csoportokhoz tartoznak. Egyedül az egyesíti őket, hogy mindannyian az egyetlen Mester tanítványai. Ám Jézus mellett lenni nem azt jelenti, hogy bezárkózunk egy elit csoportba, mely csak a saját életével és boldogulásával törődik. Jézus nem azért gyűjti egybe tanítványait, hogy magukba zárkózzanak, hanem „hogy elküldje őket hirdetni az igét”, s „hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket”. Jézus maga is ugyanezt csinálja: hirdeti Isten országát, és kiűzi az ördögöket. Az Egyház, melynek alapját a tizenkét apostol jelentette, arra kapott meghívást, hogy évszázadokon át folytassa ezt a munkát. A keresztény közösség nem névtelen tömeg, amelynek tagjai nincsenek kapcsolatban egymással. Az Úr egyesével nevén szólította a tizenkettőt. Így született meg ez az első közösség, a tizenkét apostol közössége. Ugyanígy születik ma is minden keresztény közösség. Mindenkinek megvan a maga neve és története. És mindenki megkapta a küldetést, hogy hirdesse az evangéliumot és gyógyítsa a betegeket. A küldetés előfeltétele, hogy az apostol mindenekelőtt „vele (Jézussal) legyen”. Úgy is mondhatnánk, hogy az apostol elsősorban tanítvány, vagyis olyan ember, aki Jézussal van, hallgatja és követi őt.
A Szent Kereszt imádsága