Mt 28,8–15. A feltámadt Krisztus megjelenik az asszonyoknak
8Rögtön el is mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.
9Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: »Üdv nektek!« Ők pedig odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte. 10Akkor Jézus azt mondta nekik: »Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.«
11Amikor elmentek, az őrségből néhányan a városba mentek és hírül vittek a főpapoknak mindent, ami történt. 12Erre azok összegyűltek a vénekkel, tanácsot tartottak, majd sok pénzt adtak a katonáknak, 13és azt mondták nekik: »Mondjátok azt: ‘A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.’ 14Ha a helytartó meghallja ezt, mi majd meggyőzzük őt, és kimentünk titeket.« 15Azok átvették a pénzt és úgy tettek, ahogy kioktatták őket. Ez a szóbeszéd el van terjedve a zsidóknál mind a mai napig.
Az asszonyok épp az imént
kapták a hírt Jézus feltámadásáról. Az angyal arra hívja őket, hogy menjenek
azonnal a tanítványokhoz. Ők pedig „gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben
meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak”.
Miközben a ház felé szaladnak, ahol a tanítványok összegyűltek, Jézus az
asszonyok elé jön, és szinte ugyanazokat a szavakat ismétli nekik, amelyeket az
angyal mondott: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy
térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.” A Mester azt akarja, hogy
hirdessék az evangéliumot a tanítványoknak, akiket „testvéreinek” nevez, mintha
azt akarná hangsúlyozni, mennyire vágyik erre az új családiasságra.
A húsvétnak újjászületésnek kell lennie minden tanítvány számára. Vannak
persze olyanok is, akik szeretnék elhallgattatni a húsvétot és annak
átváltoztató erejét. Az evangélista elbeszéli, hogy a főpapokat megijesztette
az őrök beszámolója, s ezért lefizetik őket, hogy azt hazudják: a tanítványok
ellopták Jézus testét, mialatt ők aludtak. Az evangélium két egymással
ellentételes tanúságtételt mond el: a két szegény asszonyét szemben az
őrökével, akik a vezetők szemében sokkal szavahihetőbbek. A világ azt akarja,
hogy a sírok zárva maradjanak, és hazugsághoz, megvesztegetéshez folyamodik, hogy
ne terjedjen el a feltámadás híre. Az első húsvét óta bárkit, aki ezt az
örömhírt hirdeti, a király és a bírák elé hurcolhatnak, hogy elítéljék. És
sajnos ma is nagyon sok keresztény van, aki szenved a húsvét üzenetéért. A
halálnak ez a kultúrája folyamatosan újra felszínre kerül a világban, megsebzi
a keresztények szívét, amelynek középpontjában a húsvét áll. A halál
kultúrájában megerősödik a megvetés az élet iránt, minden élet iránt. A halál
kultúrája elkábítja, eltorzítja, eltompítja az élőket, hogy őt szolgálják, és
helyénvalónak tartja a halállal való kereskedelmet: elrejti az ételt az éhezők
elől, kábítószert ad a céltalanul tengődőknek, fegyvereket ad el a
haragosoknak. És emberek halnak meg a föld különböző részein, sokan
sokféleképpen, és azt hiszik, különféle okok miatt. Pedig ugyanannak a tervnek
a részei: a halál kultúrája tervének. A húsvét evangéliuma azt üzeni nekünk,
hogy két szegény, az evangéliumnak engedelmeskedő asszony is elég, hogy
legyőzzék a gonosz cselszövését, és Jézus feltámadása erejénél fogva segítsék
áradni történelemben az élet kultúráját.
Húsvéti imádság
