Jn 14,7–14. Aki engem látott, az Atyát is látta
7Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.«
8Ekkor Fülöp kérte őt: »Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!«
9Jézus
így válaszolt neki: »Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg
engem, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát látta. Hogyan mondhatod hát:
‘Mutasd meg nekünk az Atyát’?
10Nem
hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket,
amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki
bennem lakik, ő cselekszi a tetteit.
11Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tettekért higgyetek.
12Bizony,
bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi
majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál,
mert én az Atyához megyek.
13Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban.
14Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.
János evangéliumában az „ismer” és a „lát” ige a hit dimenziójára vonatkozik; olyan ismeretről és látásról van szó, ami túl van a látható dimenzión, és Isten túlvilágára mutat. Fülöp le akarja zárni a beszélgetést, és azt kéri: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” Jézus szomorúan így inti: „Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta.” A keresztény hit és mindenfajta vallásos útkeresés legmélyén járunk. Jézus világosan kijelenti, hogy Istennel, a menny és a föld teremtőjével rajta keresztül találkozhatunk. Ha látni akarjuk Isten arcát, Jézus arcára kell szegeznünk a tekintetünket; ha meg akarjuk érteni Isten gondolatait, elég megismernünk az evangéliumot; Jézus cselekedeteit kell megfigyelnünk, ha meg akarjuk érteni, hogyan cselekszik Isten. A mennyei Atya olyan közel van az emberek életéhez, amilyen közel Jézus volt. Olyan Isten, aki feltámasztja a holtakat, aki gyermekké válik, hogy a közelünkben legyen, aki sír barátja halála miatt, aki az emberek útján jár és minden ember mellett megáll, mindenkit meggyógyít, mindenkit szenvedélyesen szeret. Valóban mindannyiunk Atyja. Jézus ezután még merészebb kijelentéseket tesz, amelyeket csak ő tehetett: azt mondja, hogy ha kapcsolatban maradunk vele, mi is ugyanazokat a tetteket visszük majd végbe. Sőt, azt mondja, még nagyobb dolgokat is véghez viszünk. Az evangéliumnak hatalma van, amely abból fakad, hogy Isten szavát hordozza, amely mindig életet és szeretetet teremt. Ha az evangélium szavaival táplálkozunk, a mi szavaink is erősek és hatékonyak lesznek. Kezdve az imádsággal: „amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek”. Igen, ha Jézus nevében kérünk, imádságunk erős és hathatós: közvetlenül Isten szívéig hatol.
Előesti imádság
