Jn 6,52–59. Az én testem valóságos étel
52Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?« 53Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. 54Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 55Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. 56Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. 57Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. 58Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.« 59Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.
Ez az evangéliumi rész Jézus kafarnaumi zsinagógában mondott beszédének második részébe vezet be, mely az élet kenyeréről szól. Amikor kezd kiderülni, hogy Jézus a hallgatóit is bevonja misztériumába, félbeszakítják, és zúgolódni kezdenek ellene: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” Úgy érzik, kielégíti őket az az élet, amit élnek. Még ha ez valójában nem is igaz. Aki elégedett, az nem kér. Valójában mindannyian éhesek vagyunk, boldogságra és szeretetre, figyelemre, támogatásra éhezünk, akkor is, ha jóllakottak vagyunk és bővelkedünk a javakban. Inkább a szegényeket kellene utánoznunk, akik a kezüket nyújtják, hogy segítséget kérjenek; akik kitartóan kérnek. A szegények egy új élet tanítói lehetnek ebben a társadalomban, mely elégedettnek hiszi magát; ebben a fogyasztói társadalomban, mely valójában törékeny, és tele van félelemmel. Ők felszínre juttatják, ami bennünk is rejtőzik: a szeretet és a figyelem koldusai vagyunk. A szegények éheznek, nemcsak kenyérre, hanem szeretetre is. Úgy, mint mi. Jézus nekünk is mondja: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.” Nem elég akarni, nem elég érteni, enni is kell ahhoz, hogy életünk legyen, az evangéliumból és a testvéri szeretetből kell táplálkozni. Ingyenesen kapjuk az eucharisztikus lakomát, mindannyian részesülhetünk belőle. Valahányszor ezt tesszük, ízelítőt kapunk a mennyből itt a földön. Az oltárnál találjuk meg azt, aki kielégíti éhségünket és szomjúságunkat, most és mindörökké. Ebből az ételből megértjük, milyen az örök élet, ami után vágyakozunk: „az is élni fog általam, aki engem eszik.”
A Szent Kereszt imádsága
