Jn 21,1–14. Jézus megjelenik a tónál
1Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így jelent meg: 2Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül. 3Simon Péter azt mondta nekik: »Megyek halászni.« Azok azt felelték: »Megyünk veled mi is.« Elindultak tehát, és beszálltak a bárkába, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.
4Amikor már megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az. 5Jézus azt mondta nekik: »Fiaim, nincs valami ennivalótok?« Azt felelték: »Nincsen!« 6Ő ekkor azt mondta nekik: »Vessétek a hálót a bárka jobb oldalára, és találni fogtok!« Kivetették, de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt. 7Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: »Az Úr az!« Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert neki volt vetkőzve, és a tengerbe vetette magát. 8A többi tanítvány pedig a bárkával jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és húzták maguk után a halakkal telt hálót.
9Amikor partra szálltak, égő parazsat pillantottak meg, rajta halat és mellette kenyeret. 10Jézus azt mondta nekik: »Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!« 11Erre Simon Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom nagy hallal. És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló. 12Jézus azt mondta nekik: »Gyertek, egyetek!« A tanítványok közül senki sem merte őt megkérdezni: »Ki vagy te?« Tudták ugyanis, hogy az Úr az.
13Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is. 14Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt a halálból.
Az apostolok, akik
hátrahagyták hálóikat, hogy emberhalászok legyenek (Lk 5,10), ismét halat
fognak. Amikor Jézus megjelenik, nem ismerik fel, és megismétlődik a korábbi
jelenet. Most is hiába halásztak egész éjjel. Az evangélium világossága nélkül
nehéz úgy fáradozni, hogy munkánk gyümölcsöt hozzon. Jézussal azonban elközeleg
egy új nap, egy új idő hajnala. A Feltámadott lép oda hozzájuk. Mindig ő az,
aki kezdeményez. Ők pedig, bár fáradtak voltak, és érthető módon kedvüket is
vesztették, engedelmeskedtek a kérésnek, hogy vessék ki hálóikat a bárka másik
oldalán. Talán abban a hangban visszhangzik számukra, amit korábban hallottak, és
ami annyira magával ragadta őket. Nem hiszik azonban, hogy az a hang még mindig
szólhat hozzájuk. Ez az evangéliumi szakasz is azt tanítja nekünk, mennyire
hasznos, ha nem szokunk le az evangélium olvasásáról, meghallgatásáról. A
fáradt és kedvüket vesztett tanítványok talán ösztönösen engedelmeskedtek
azoknak a szavaknak, és kivetették hálóikat a másik oldalra. És megtörtént a
csoda: nagyon sok halat fogtak, minden elképzelésüket felülmúlta. Most már
felismerték az Urat. Az evangélium megnyitotta szemüket és szívüket. Talán akkor
jobban megértették, amit Jézus régebben mondott nekik: „…nélkülem semmit sem
tehettek.” (Jn 15,5) Az evangéliummal képesek vagyunk megváltoztatni a
szívünket és a világot. A tanítvány, akit Jézus kedvelt, azonnal megértette
ezt. Ő volt az, aki felismerte az Urat, és rögtön meg is mondta Péternek, aki
örömében beugrott a tengerbe, hogy odaússzon Jézushoz. A parton a tanítványok
újra megélik a Mesterrel való közösséget. Jézus már előkészítette nekik az izzó
parazsat, és várta a csodálatos halfogásból származó halat. A feltámadt Úr
lakomája ez, amit az övéivel költ el. Az evangélista szavai emlékeztetnek a
kenyérszaporításra és az eucharisztiára, mely a szeretet megsokszorozódásának a
helye.
Húsvéti imádság
