A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
A zsidók a húsvét (pészah) idejének kezdetét ünneplik.
Jn 10,1–10. Én vagyok a juhok számára a kapu
1»Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló.
2Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
3Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket.
4Miután valamennyi sajátját kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját.
5Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek a hangját nem ismerik.«
6Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott.
7Jézus ekkor ismét szólt: »Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok a juhok ajtaja.
8Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk.
9Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál.
10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.
„Én vagyok a… kapu” – mondja Jézus, és ezzel a kifejezéssel érzékelteti, mennyire szeretné felajánlani önmagát mint átmenetet az életbe. „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” Mit jelent az élet bősége? Gyakran találjuk szembe magunkat azzal, milyen kicsiny, szűkös dimenzióban mozog az életünk, és keveset gondolunk arra, hogy van egy tágasabb élet. De Jézus éppen ezért jött, hogy mindannyiunknak teljes, tágas, igaz élete legyen, olyan élete, amit az evangélium örök életnek is nevez. Olyan élet, amelyet kapunk, és aztán odaajándékozunk. És mint minden ajándék esetében, az értékét csak akkor értjük meg, ha megosztjuk másokkal. Jézus teljes és bőséges életét másokért kapjuk. A gonosz éppen ezért azt akarja, hogy szétszóródjunk, elszigetelődjünk. A magányban és az önmagunkért való életben nincs hely a teljes, tágas és szenvedélyes élet számára. A tévelygő, pásztor nélküli juhok képe valóban olyan, mintha az embereket látnánk, ahogy mindenki a maga útján jár, saját ösztöneit, szokásait követve, és már nem hall meg semmi más hangot, csak a saját, kusza gondolatainak hangját. Ám ha nem hallgatjuk a pásztor hangját, eltévedünk, könnyű prédája leszünk a rablóknak és az útonállóknak. Önkéntelenül eszünkbe jutnak azok az igehirdetők, akik jólétről, gazdagságról prédikálnak, boldogságot ígérnek felelősségvállalás, áldozat nélkül, a szolidaritásból fakadó aggodalmak nélkül, vagyis egy nehézségektől mentes életet. Jézus nyitott kapu a mi életünk számára is; segít, hogy kilépjünk önmagunkból, hogy szeressünk; meghív, hogy keljünk útra új látóhatárok felé, új utakon, ne állítsunk magunk elé más határokat, mint a szeretet határait.
Imádság a békéért
