Jn 6,30–35. Atyám igazi kenyeret ad nektek
30Erre megkérdezték tőle: »Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? 31Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ‘A mennyből adott nekik kenyeret enni’«. (Kiv 16,4) 32Jézus ezt válaszolta: »Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret. 33Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.« 34Ekkor azt mondták neki: »Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!« 35Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.
„Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?” – kérdezi a tömeg. Jézus szemrehányást tett nekik, amiért csak saját jólétüket keresik. Kérdésükre pedig azt mondja, egy dologra van szükség: higgyenek Isten küldöttében. Ám a tömeg tovább faggatja; talán azt akarták, hogy Jézus ne csak a csodatételkor jelen lévő ötezer ember kenyérgondját oldja meg, hanem Izrael egész népéét, mint amikor az Úr mannát adott nekik. Kérdésükre azt válaszolja, hogy nem Mózes adta nekik az égből jövő kenyeret, hanem „Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből, és életet ad a világnak”. Hallgatóinak azonban kemény volt a szíve és az elméje, ezért nem fogták föl szavai mélyen rejlő értelmét. Továbbra is saját magukból, szükségleteikből kiindulva próbálták értelmezni. Velünk is ez történik, amikor nem megyünk az evangéliumi szavak mélyére, mert saját magunkból kiindulva hallgatjuk őket, és nem abból, amit valóban mondani akarnak nekünk. A Biblia spirituális, lelki olvasatára van szükség, vagyis arra, hogy imádkozva és készséges szívvel olvassuk. Ha nem imádkozunk, fennáll a veszély, hogy csak önmagunkat látjuk magunk előtt, nem pedig az Urat, aki beszél hozzánk. És ha nincs meg a tanítványok közössége, akkor a saját énünk elzár minket attól a hatalmas párbeszédtől, amiért a Biblia megíratott. A tömeg itt már helyénvaló dolgot kér: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!” Jézus nem zárkózik el a kérésük elől, és még világosabban jelenti ki: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.”
Imádság az Úr anyjával, Máriával
