Jn 6,60–69. Az élet kenyeréről szóló beszéd hatása
60Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: »Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?«
61Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: »Megbotránkoztat ez titeket?
62Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt?
63A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet.
64De
vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.« Mert Jézus kezdettől fogva
tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni.
65Majd hozzátette: »Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.«
66Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele.
67Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: »Talán ti is el akartok menni?«
68Simon Péter azt felelte: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.
69Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.«
Az ezen a napon olvasott evangéliumi rész zárja az élet kenyeréről szóló beszédet, amelyet Jézus a kafarnaumi zsinagógában mond el. Az evangélista szavai egy alapigazságra derítenek fényt: Jézus maga a kenyér, nem pedig az, akinél a kenyér van – amint az emberek a csodálatos kenyérszaporítás láttán gondolták. Jézus az élet kenyerének nevezi magát, és ezt a megállapítását még a tanítványok is túlzásnak tartják. „Kemény beszéd” – mondják. Ezekből a szavakból megérzik, hogy Jézus testét enni és vérét inni nem más, mint befogadni egy olyan nagy szeretetet, amely teljesen átformálja az életüket. Ez a fajta szeretet – amit az ószövetségi szerzők agapénak neveznek – még a halálnál is erősebb. Jézus nem mondhat le arról, hogy hirdesse a szeretet evangéliumát. És a szavai miatt méltatlankodó tanítványoknak azt mondja, hogy még ennél is jobban megbotránkoznának, ha látnák felmenni oda, ahol ezelőtt volt. Jézus jól tudja, hogy csakis a hit tekintetével lehet felismerni és befogadni őt. Megismétli: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.” Megerősíti ezzel, hogy a segítség alázatos elfogadása nélkül lehetetlen megérteni az evangélium szavát. Jézus a tizenkettőhöz fordul (először jelenik meg ez a kifejezés János evangéliumában), és azt kérdezi tőlük: „Ti is el akartok menni?” Jézus életének egyik legdrámaibb pillanata ez. Nem tagadhatja meg az evangéliumot, még akkor sem, ha emiatt egyedül marad. Az evangéliumi szeretet vagy kizárólagos, minden határt nélkülöző, vagy nem létezik. Péter talán látta Jézus szemében a szenvedélyes szeretetet és a bizonyosságot, s engedi, hogy megérintse szívét. Átveszi a szót, azt mondja: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.” Nem azt kérdi, „hová” mennénk, hanem „kihez”. Az Úr Jézus valóban az egyetlen Megváltónk.
Előesti imádság