Martin Luther
King emléknapja: 1968-ban ölték meg az Egyesült Államokban, Memphisben. Vele
együtt megemlékezünk mindazokról, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot.
Lk 24,35–48. „Békesség nektek!”
35Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.
36Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« 37Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak. 38De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben? 39Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.« 40Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát. 41Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?« 42Erre adtak neki egy darab sült halat. 43Elvette, és a szemük láttára evett belőle.
44Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.« 45Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. 46Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból. 47A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. 48Ti tanúi vagytok ezeknek
A két emmauszi
tanítvány megérkezett az utolsó vacsora termébe, hogy beszámoljon a többi
tanítványnak „az úton történtekről meg arról, hogyan ismerték fel a
kenyértöréskor”. Az apostolokat még félelem tartotta hatalmában, bezárkóztak az
utolsó vacsora termébe. Mindannyian jól ismerjük ezt a kísértést: hányszor
zárjuk be szívünk, házunk, csoportunk, közösségünk, családunk ajtaját, hogy
nyugalmunk legyen, vagy attól való félelmünkben, hogy elveszítünk valamit. A
feltámadt Jézus azonban mindig velünk van, sőt, központi helyre lép, nem
valahová szélre, mint egy a sok ember közül. Belép, és megáll középen, mint
Isten szava, amely megvált, megszabadít minden bezártságtól. Feltámadása után
Jézus először a béke köszöntésével fordul hozzájuk: „Békesség nektek!” A
tanítványokon azonban a félelem és a beletörődés uralkodik, azt hiszik, hogy
szellemet látnak. Az evangélista azt sugallja ezzel, hogy a hitetlenség akkor
keríti hatalmába a hívőket, amikor eltávolodnak Jézustól, és hagyják, hogy úrrá
legyen rajtuk a félelem. „Békesség nektek!” Ezek a Feltámadott első szavai. A
feltámadás első gyümölcse a béke. Természetesen nem az a béke, hogy megvan a
saját nyugalmunk, hanem az, amely a mások iránti szeretetből fakad. A húsvéti
béke a szeretet új energiája, amely betölti a világot. A tanítványok félelmét
látva Jézus szeretettel dorgálja őket: „Miért ijedtetek meg?” És újra elmondja,
amit már oly sokszor elmondott: ellenségei a halálba küldték, de ő feltámadt.
Hányszor nem hiszünk mi sem Jézus szavainak, és amikor meghalljuk őket, azt
hisszük, légből kapott szavak, éppen úgy, mintha szellemet látnánk. Az
evangélium új valóságot, új, igazi, valóságos közösséget teremt, mely olyan
emberekből áll, akik korábban szétszórtan, félelemben éltek, az evangélium
meghallgatása után pedig új testvériségben gyűlnek össze. Ez történt azon a
napon is, amikor Jézus velük evett: az az élet folytatódott, amit a húsvét
előtti években éltek. Ez az ebéd újra Jézushoz kapcsolta őket. Most megértik,
hogy ezentúl mindig velük lesz. Így van ez velünk is és minden idők
tanítványaival, valahányszor az Úr oltára köré gyűlve megtörjük a testét.
Húsvéti imádság
