Jn 6,35–40. Aki hisz, örökké él
35Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. 36De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. 37Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, 38mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. 39Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. 40Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.«
„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” Jézus válasz az emberek szíve mélyén rejlő, üdvösség iránti éhségre: az éhségre az élet értelme után, egy olyan élet után, amely nem zárul le a halállal, és az örök boldogságba vezet. Jézus volt a mennyből jövő válasz, és mindenki befogadhatta, mindenkié lehetett. Azonban keserűen állapítja meg, hogy sokan vannak, akik bár látják a jeleket, amiket véghez vitt, mégsem fogadják be szavait. Pedig ő kész mindenkit befogadni: „aki hozzám jön, nem taszítom el”. Egy kicsi nyitottság, befogadókészség is elég ahhoz, hogy megtörténjen a csoda. Nem mondta talán máskor is az őt követő tömegnek: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket”? Jézusban mindig benne van ez a gondoskodó aggodalom. És azt akarja, hogy ez a törődés az évszázadok során az Egyházon keresztül tovább éljen. Igen, az Egyháznak, minden keresztény közösségnek mindenekelőtt azt a szenvedélyt kell éreznie, hogy minden embert megmentsen. Ferenc pápa erre a szenvedélyes szeretetre hív minket. Sürgető szükség van arra, hogy egyre szenvedélyesebben magunkénak érezzük a küldetést, amely Jézust arra késztette, hogy kimenjen a korabeli utcákra és terekre. Jézusnak az ebben az evangéliumi szakaszban megőrzött szavai világosan megmutatják nekünk, mi Isten akarata, és hogyan valósíthatjuk meg azt a földön: „…aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” Ez az ígéret akkor valósul meg bennünk, amikor életünket az Úrért és másokért éljük. Éppen úgy, ahogy Jézus tette.
Imádság a szentekkel
