Jn 20,11–18. Láttam az Urat
11Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, behajolt a sírboltba. 12Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. 13Azok megkérdezték tőle: »Asszony, miért sírsz?« Ő azt felelte nekik: »Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!« 14Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. 15Jézus megkérdezte tőle: »Asszony, miért sírsz? Kit keresel?« Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: »Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!« 16Ekkor Jézus megszólította őt: »Mária!« Erre ő megfordult, és héberül így szólt: »Rabbóní!«, ami azt jelenti: Mester. 17Jézus így szólt hozzá: »Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.« 18Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: »Láttam az Urat!«, és hogy ezeket mondta neki.
Mária Magdolna az üres
sír előtt áll, Ura halálát, testének eltűnését siratja. Mária vigasztalan, ez
igaz, de nem törődött bele a helyzetbe. Mindenkitől, a két „kertész” angyaltól is
azt kérdezi, hol van Jézus. Minden erejével a Mestert keresi, semmi más nem
érdekli. Az igazi hívő példája, aki szüntelenül keresi az Urat. Megkérdezi a
„kertészt” is, saját szemével látja Jézust, de nem ismeri fel. Csak akkor
nyílik fel a szeme, amikor hallja, hogy a nevén szólítja. Ez történik velünk
is, amikor az evangéliumot hallgatjuk, mert nagy szükségünk van az igaz
szavakra. Nem a szemünkkel látjuk Jézust, hanem a szívünkkel, amely a szeretet
szavaira vár, és felismeri Jézus hangját. Az evangélium ugyanis nem
általánosságokban beszél, hanem a szeretet szavaival, amelyek elérnek a szívig.
Imádságos légkörben kell hallgatni, várakozással a szívünkben, az élet értelmét
keresve, felismerve, hogy szükségünk van egy látomásra az életről. Olyan
szívvel kell hallgatnunk, mint az az asszony. És ha ezt megtesszük, akár csak
egyszer is, az azt jelenti, hogy nem hagyjuk el többé az Urat. Jézus hangját
(az evangélium hangját) nem lehet elfelejteni. Ha csak egy pillanatra is
meghalljuk, többé nem mondunk le róla. Az evangélium szavaival való bensőséges
kapcsolat az Úrral való bensőséges, családias kapcsolat: ez az útja annak, hogy
meglássuk és találkozzunk vele. Mária a Mester lábaihoz veti magát, és olyan rajongó
szeretettel öleli át, mint aki megtalálta azt az embert, aki meghatározó lesz
az életében. De Jézus azt mondja neki: „Engedj! (…) Inkább menj el
testvéreimhez”. Az evangéliumi szeretet olyan energia, mely továbblépésre
ösztönöz. Mária engedelmeskedett Jézusnak, és a tanítványokhoz futott. Még
boldogabb lett, amikor futva hirdette mindenkinek: „Láttam az Urat!” Ő, a bűnös
asszony a feltámadás evangéliumának első apostola lett.
Húsvéti imádság
