Róm 9,1–5. A testvérek javára élni
1Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben,2hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen.3Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért,4az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.5Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki Isten mindenek fölött, áldott legyen mindörökké! Ámen.
Az apostol, miután beszélt Isten igazságosságának megnyilvánulásáról, amely megigazulttá teszi a hívőt, és képessé arra, hogy a Lélek szerint éljen, most Izrael népére és történelmének titkára irányítja a figyelmét. Pál mélyen kötődik annak a népnek a történetéhez, amelyet Isten Ábrahám óta kiválasztott magának, és mélységes szorongással gondolkodik azon, hogy mi lesz ebből a népből, ha az üdvösség Jézus Krisztustól függ, és nem a törvénytől. Természetes az a keserűség, amelyet az apostol amiatt érez, mert korábbi testvérei nem örülnek a Jézus által létrehozott új szövetségnek: „Nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma. Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint népemből valókért, Izrael fiaiért: övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övéik az atyák. Sőt, Pál apostol ezzel folytatja: „és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten”. Az Ószövetség népét azon kapták – mondja –, hogy elbizakodottak lettek, mivel úgy gondolták, hogy Isten kegyelmét a törvényen keresztül birtokolják. Mindazonáltal, és itt az apostol az Úr hűségének titkát érinti: „Arról szó sem lehet, hogy Isten szava megdőlt…” Pál felveti a kérdést, hogy kik az igazi izraeliták. Kijelenti, hogy Izrael nem minden leszármazottja az. Ahhoz, hogy Isten gyermekei legyünk, nem elég hús és vér szerinti leszármazottnak lenni, mert a szívnek kell Krisztus evangéliumához csatlakoznia. Egyedül a hit, vagyis szívünknek Istenhez való szabad és teljes ragaszkodása szabadít fel bennünket a test kötelékéből, hogy az üdvösség részeseivé tegyen. Ezért kell Jézus tanítványainak is óvakodniuk attól, hogy a hívők közösségének csak a külsőségekben, individualista és szertartásos módon legyenek tagjai. Csak a szeretettel átitatott hit üdvözít.
A Szent Kereszt imádsága
