Az isteni irgalmasság vasárnapja. Az ortodox egyházak ma ünneplik a húsvétot.
ApCsel 2,42–47; Zsolt 118 (117); 1Pt 1,3–9; Jn 20,19–31
19Amikor
beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak
ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az
ajtót. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség
nektek!” 20E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. 21Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” 22Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! 23Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” ✴24A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. 25A
tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem
látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére,
és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” 26Nyolc
nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük.
Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt
középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” 27Aztán
Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet! Nyújtsd ki a
kezedet, és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” 28Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” 29Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” ✴30Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. 31Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.
Ma az ortodox egyházak liturgikus naptáruk szerint a feltámadás húsvétját ünneplik. Közel állunk ezekhez a testvéregyházakhoz, bárhol is legyenek, különösen az ukránokhoz és az oroszokhoz, akik hosszú nagypénteket élnek át: imádkozzunk, hogy hamarosan felhangozzék számukra a feltámadt Jézus üdvözlése: „Békesség nektek!”, igen, „Békesség az ukránoknak és az oroszoknak, és békesség az egész világnak!”
Erre az üdvözletre különösen nagy szükség van napjainkban. Jézus húsvét estéjén mondta ezt, és a második vasárnapon megismétli: „Békesség nektek!”, összekapcsolva így a húsvét üzenetét a béke eljövetelével. Ez a feladat, amelyet a Feltámadott tanítványaira bíz.
János evangélista, talán ennek a sürgősségnek a tudatában, leírja, amint Jézus közvetlenül a békeköszöntés után, előrevetítve a pünkösdöt, Lelkét az apostolokra leheli. A szöveg olyan szót használ, amellyel korábban már találkoztunk a Bibliában, amikor Isten az életet leheli Ádámra: szó szerint életet „lélegzett belé”. Isten belélegzett a tanítványokba, hogy a Feltámadottal együtt új történetet kezdjenek: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Hatalmat adott nekik, hogy megbocsássanak vagy megtagadják a megbocsátást, hogy kössenek vagy oldjanak, ahogyan az evangélium máshol mondja, abban az értelemben, hogy ez a hatalom megváltoztatja a szíveket, új viselkedésmódokat hoz létre, új történeteket eredményez a jó és irgalmas életről. Ez pedig nem maradhatott elszigetelt esemény.
Jézus a következő vasárnap, nyolc nappal később, újra megjelenik a tanítványok előtt. Ezúttal Tamás is ott van. A közösség újra összeállt. Mindenkire szükség van, még Tamásra is. Tamás jelenléte, az a rész Tamásból, ami mindannyiunkban ott van, a büszkeség, a magabiztosság, az önelégültség, ami néha eltávolít minket a közösség szívétől, az Eucharisztia által áll össze újra, amely egységbe épít minket. Jézus újra megjelenik, és nekünk is megmutatja feltámadott testét a sebekkel. Amikor pedig meglátja, Tamás engedi, hogy megérintse a szívét, és így kiált: „Én Uram és Istenem!” Tamás megérti, hogy nincs feltámadás kereszt nélkül. Nem elég a puszta emlékezés, újra meg kell találni Jézust, a feltámadottat és a sebesültet.
Ez a kép a sebekkel borított, feltámadott Jézusról arra késztette II. János Pál pápát, hogy ezt a húsvéti vasárnapot Isten irgalmasságának szentelje, amely a keresztre feszített és feltámadott Jézusban nyilvánul meg. Ő, aki fiatalkorában látta a 20. századi Európát megrázó tragédiákat; ő, aki saját kezével tapintotta a totalitárius rendszerek kegyetlen erőszakosságát; ő, aki nem szűnt meg a népek közötti békéért imádkozni, örökül hagyta nekünk ezt az emlékezetet a történelmet és nemzedékeket átható isteni irgalmasságról.
Húsvéti imádság
