Izraelben ez a nap a jom hasoá (a soá, a holokauszt emléknapja), amikor a II. világháború idején a nácik által a zsidók ellen elkövetett népirtás áldozataira emlékeznek.
ApCsel 4,32–37. Az első keresztény közösség
Lukács másodszor is összefoglalja a keresztény közösség életét, mintha hangsúlyozni akarná, hogy ezek a vonások minden idők keresztény közösségei számára döntő jelentőségűek. Nem létezhet olyan keresztény közösség, amely nem éli meg az egységet. Az Apostolok cselekedeteinek szerzője ezt a szakaszt azzal vezeti be, hogy olyan emberek sokaságáról beszél, akik befogadták az evangéliumot. Ez a sokaság nem névtelen tömeg, amely esetlegesen, közös érdekek vagy egy cél elérése érdekében jött össze. Ez a sokaság a Szentlélek működése által mélyen átalakult, és „egy szív, egy lélek” lett. Mondhatnánk, hogy névtelen tömegből Isten Lelke által összegyűjtött néppé vált. Az evangélium valóban közösségi légkört teremt azok között, akik befogadják. Mindenki megszabadul attól az individualista szellemtől, amely alapvetően jellemez minket. Az egymást összekötő kapocs nem pszichikai természetű, nem is a jellem, a származás vagy a nyelv szolgál alapjául. Hanem őket egyazon Lélek, Jézus Lelke köti össze. Ez a kötelék olyan mély, hogy megváltoztatja egész életmódjukat olyannyira, hogy senki sem tekintette a sajátjának azt, ami az övé volt, hanem mindent megosztottak egymással. A közösség e képe mutatja meg a mindenkori tanítványoknak a követendő utat: a kommuniót és az osztozást. A hívők közötti kapcsolatok átalakulása a szívükbe befogadott evangélium erejének gyümölcse. Barnabás példája, amelyet az Apostolok cselekedetei idéz, azt hangsúlyozza, hogy a kommunió és a javak megosztása nem megvalósíthatatlan, távoli álom. Az evangélium, ha hittel fogadják, megváltoztatja az Úr tanítványainak szívét és életét. A közösség tanúságtétele pedig vonzóvá válik. Lukács megjegyzése, hogy „mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben”, a keresztény közösség tanúságtételének erejét mutatja az emberek előtt. A keresztény közösségek ma is arra hivatottak, hogy városaink gyakran szeretettől megfosztott szívében felébresszék azt a „bőséges kegyelmet”, amelyet az első jeruzsálemi közösség élvezett.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
