A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a békéért imádkoznak.
ApCsel 6,8–15. Istvánt letartóztatják
8István kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében. 9Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak, 10és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni. 11Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: „Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent.” 12Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták, és a főtanács elé hurcolták. 13Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: „Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél. 14Hallottuk, amint mondta: Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat.” 15A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.
István volt az első a hét diakónus közül, akiket a hellenista, vagyis a görögül beszélő zsidók közül választottak ki. Rögtön kitűnt rendkívüli tanúságtételével: „Nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében” – írja Lukács. A vitákban a többiek „bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni”. Alakja annyira példamutató volt a Jeruzsálemben létrejött első keresztény közösség életében, hogy az Apostolok cselekedetei két teljes fejezetet szentel az ő történetének. Érdemes megjegyezni, hogy István nem csupán szeretetszolgálatot végzett, hanem igehirdetést is. Ez mutatja, hogy az evangélium továbbadása és a szegények iránti szeretet gyakorlása egyaránt alapvető feladata minden hívőnek. István igehirdetését a szeretetnek azok a „jelei” igazolták, amelyeket mindenki láthatott, és amelyek szavainak hitelt és vonzerőt kölcsönöztek. Még a főtanács tagjait is lenyűgözte az, ahogyan István élt. Az Apostolok cselekedeteinek szerzője nem mulasztja el megemlíteni ezt, amikor Istvánt a főtanács elé állítják, hogy védekezzen: „A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.” István arcvonásai Mózeséire emlékeztettek, akinek szolgálatát olyan ragyogás övezte, hogy Izrael fiai nem tudtak az arcára tekinteni a belőle áradó világosság miatt (vö. Kiv 34,29). István, akárcsak Mózes, valóban Isten szeretetének tanúja volt, az Úr által küldött angyal. Minden tanítványnak ilyennek kellene lennie. A Mester példája nyomán Istvánt is előbb elfogják, majd a főtanács ítélete vár rá. A perben hamis vádak alapján ítélik el. A tanítványok sorsa mindig a Mesterét követi. Istvánnak ebben a nehéz időszakban az Úr ereje és Lelke ad erőt, aki senkit sem hagy magára, legkevésbé a próbatétel idején.
Imádság a békéért
