Április 24., péntek

 


Az örmény egyház ma emlékezik meg az első világháború idején történt népirtásról – örményül mec jeghern, a „nagy gonosztett” –, amelynek több mint egymillió örmény esett áldozatául.

 

ApCsel 9,1–20. Pál megtérése

1Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz, 2s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket. 3Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül. 4Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” 5Erre megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az folytatta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 6De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.” 7Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit. 8Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva. 9Három napig nem látott, nem evett és nem ivott. 10Damaszkuszban volt egy Ananiás nevű tanítvány. Az Úr egy látomásban megszólította: „Ananiás!” „Itt vagyok, Uram!” – felelte. 11S az Úr folytatta: „Kelj fel, és siess az Egyenes utcába. Keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault. Nézd: imádkozik; 12és látomásban lát egy Ananiás nevű férfit, ahogy belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje látását.” 13Ananiás tiltakozott: „Uram, sokaktól hallottam, hogy ez az ember mennyit ártott szentjeidnek Jeruzsálemben. 14Ide pedig megbízatása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verjen mindenkit, aki segítségül hívja a nevedet.” 15Az Úr azonban ezt válaszolta neki: „Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között. 16Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie.” 17Ananiás elment, betért a házba, és e szavakkal tette rá kezét: „Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel.” 18Azon nyomban valami hályogféle vált le szeméről, és visszanyerte látását. Felállt, megkeresztelkedett, 19majd evett, és erőre kapott.

Saul első ténykedése.
Néhány napig ottmaradt Damaszkuszban a tanítványokkal, 20és máris tanította a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia.

 

Pál megtérése az Újszövetség egyik legismertebb epizódja. Lukács, mintha hangsúlyozni akarná ennek fontosságát, háromszor is elbeszéli, hogyan tért meg Pál, és hogyan tette őt maga Jézus az evangélium apostolává. Saul – így hívták eredetileg – „még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait”. A főpap ajánlóleveleivel a kezében Damaszkusz felé tart, hogy fellépjen a keresztények ellen. Ahogy a városhoz közeledik, hirtelen fényár ragyogja körül; megvakul, a földön találja magát. Hangot hall, amely kétszer szólítja a nevén: „Saul, Saul”. Nem lát senkit, csak a hangot hallja, amely szólítja. Ami Saullal történt, valójában minden hívőt érint: ha nem esünk földre a büszkeségünk, önelégültségünk magas lováról, és nem fedezzük fel gyengeségünket, akkor nehéz lesz megértenünk, mit jelent a keresztény hit. A leendő apostolt – aki a porba zuhan, és vakon még járni sem tud – kézen fogva kell Damaszkuszba vezetni. Aki ma Damaszkuszba érkezik a Tamás-kapun át, szinte azonnal a via recta (Egyenes utca), az óváros főutcájának elején találja magát. Ez az az utca, amelyről az Apostolok cselekedetei beszél; ősi hagyomány szerint éppen ezen a környéken volt Ananiás háza, ahová Pált vitték, miután megérkezett a városba. A szerző beszámol Ananiás kezdeti félelméről, majd megdöbbenéséről, amikor meghallja a hírt Pál érkezéséről, akit a fiatal keresztény közösség esküdt ellenségének tart. Ám a Szentlélek indítására amint meglátja Sault, ő megy oda hozzá, és így szólítja meg: „Saul testvér”. Ananiás számára a tarzuszi Saul már nem ellenség, hanem testvér. Ez a testvériség nevében történt találkozás ereje. Igen, ha másokat testvéreinkként fogadunk, a találkozás rendkívüli változást hozhat. Az ölelés utat talál az üldöző szívéhez, hozzájárul bűnbánatához, és végül látásának visszanyeréséhez. A damaszkuszi keresztények számára ő is testvérré lett.

A Szent Kereszt imádsága