Szent Adalbertnek (†997), Prága püspökének emléknapja, aki Kelet-Poroszországban szenvedett mártírhalált, ahol az evangélium hirdetése miatt tartózkodott; Rómában is élt, ahol a Tiberis-szigeten, a Szent Bertalan-bazilikában tisztelik emlékét.
ApCsel 8,26–40. Fülöp megkeresztel egy etióp tisztségviselőt
26Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj útra, és menj délre, a Jeruzsálemből Gázába vezető, elhagyott útra.” 27Fölkerekedett hát, és elment oda. Egy etiópiai férfi, Kandákénak, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztje és főkincstárosa épp Jeruzsálemben járt imádkozni. 28Visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. 29A Lélek indítást adott Fülöpnek: „Menj, és szegődj a kocsi mellé!” 30Fülöp odasietett, és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte: „Érted, amit olvasol?” 31„Hogyan érthetném – felelte –, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Aztán arra kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32Az Írásnak ezt a helyét olvasta: Mint a juhot, úgy vitték leölni. Ahogy a bárány sem ad hangot nyírója előtt, ő sem nyitotta szóra ajkát. 33A megaláztatásban vétetett el róla az ítélet. Ki sorolhatja fel nemzedékét? Mert élete elvétetett a földről. 34Az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: „Mondd, kiről mondja ezt a próféta, magáról vagy valaki másról?” 35Fülöp elkezdte a magyarázatot, és az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. 36Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: „Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?” 37 38Ezzel megállíttatta a kocsit, aztán mindketten, Fülöp is, az udvari tiszt is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte. 39Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé, de azért boldogan folytatta útját. 40Fülöp egyszerre Asdódban találta magát, s útközben hirdette az evangéliumot minden városban, míg meg nem érkezett Cezáreába.
A Gáza felé vezető úton, dél felé – a ma háborús erőszak sújtotta földön – egy zarándok utazik Jeruzsálemből Etiópiába. Művelt tisztviselő, aki kocsiján ülve Izajást olvassa. Fülöp a Szentlélek indíttatására odalép hozzá, és megkérdezi, hogy érti-e, amit olvas. „Hogyan érthetném – felelte –, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Ez a válasz különös figyelmet érdemel. Megmutatja a hithez vezető szokásos utat. Senki sem adhatja meg saját magának a hitet, és senki sem értheti meg a Szentírást a közösség segítsége nélkül, anélkül, hogy – ahogy Szent Ágoston mondta – az Anyaszentegyház ölében ülne. Az etióp, aki meg akarja érteni, amit olvas, megkéri Fülöpöt, hogy üljön mellé, és segítsen neki a szöveg megértésében. Valami hasonló történt a két emmauszi tanítvánnyal is: ők is, miközben szomorúan tértek vissza falujukba, egy idegen segítségére szorultak, hogy megértsék a Szentírást. Mindnyájunknak szükségünk van valakire, aki mellettünk áll, és segít megérteni az evangéliumot. Igen, mindnyájunknak fel kell vennünk életünk kocsijára valakit, aki elkísér minket, és segít megérteni a Szentírást, vagyis azt, hogy Isten igéje hogyan alkalmazható a mindennapi életünkre. Senki sem lehet „önellátó” a hitben. Az etióp elfogadja Fülöp segítségét, és egész úton hallgatja őt. Egy bizonyos ponton a zarándok megállítja a kocsit, és kéri a keresztséget. Immár értette az olvasott szakaszt, de nem elvont módon. Megértette, hogy a próféta neki is szól. Ezért akar megkeresztelkedni, hogy az Írások számára is beteljesedjenek. Ha meg tudjuk állítani életünk kocsiját, képesek vagyunk segítséget kérni, hogy „belépjünk” az evangélium lapjaira, mi is érezni fogjuk az erőt, hogy nagyobb lendülettel és tisztábban látva folytassuk utunkat. Ezért kell hagyni, hogy Isten igéje napról napra vezessen minket.
Imádság az Egyházért
